Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

tözött át Kassára, ahol 1 192-ben nyer polgárjogot, 1496-tól 1513-gi centumvir, 1498-tól kezdve a kalmárok céhének tagja s 1503-tól 10 évre adómentességben részesül, amiért a város pincéit áradás ellen biztosította. Működéséről a dómon a templom nyugati párkányára vésett s már Henszlmanntól is közölt feliraton kívül, egy hártyalapon számol be, amelyet a dóm restaurálása közben találtak s mely a Nemzeti Múzeum Széchényi-könyvtárának levéltárába került. Az előbbi szerint 1497-ben, az utóbbi szerint a pestis ufón, 1496 és 1497-ben Krompholz építette újjá a Szent Erzsébet-templom megrongált három oromfalát, északi tornyának felső részét, ennek valamennyi ormát s a város felől minden irányból látható órát helyezett el a toronyban, nyilván ennek szintén nyolcszögletes, de keskenyebb toldalékába, amilyen a torony barokk-rokokó rézsisakjába foglalva most is megvan s a toronyőrök ma már használatlan, gerenda vázas falú és erkélyfolyosós szobája fölött ma is a toronyóra szerkezetét zárja körül. A helyreállítási munkák közel 2000 írtba kerültek.

1 1500 körül templomunk már csak a restauráláskor lebontott Szent Józsefkápolnával bővült, amelynek ablakaiban a kőcsipkék halhólyagformájúak voltak. A protestáns kor előtt a kápolnának más neve is lehetett s talán erre vonatkozik a városi jegyzőkönyv 1508. évi följegyzése, mely szerint a templomban Fogelwader Szaniszló szenátor és társai a Szent Anna oltára előtti boltozat építésével Soltész Pétert bízták meg, aki a munkát félbenhagyta s azért felszólítják, hogy vagy végezze el, vagy fizesse 14 nap alatt vissza az erre fölvett előleget.

2 A kassai dómhoz fogható nagyszabású épületen mindig akad javítani és kiegészíteni való s azért az épületre szánt adományokról a XVI. századból is maradtak fenn följegyzések. A kassaiak azonban nyilván mindig tisztában voltak plebániaegyházuk művészi jelenfőségével s önkényes toldásokkal vagy átalakításokkal a dómot századok folyamán sem éktelenítették el. Az 1556. évi tűzvész után, amely a templom belsejében négy szárnyasoltárán kívül minden éghető dolgot elpusztított, a mellékhajókat újból boltozták s a templom tetejét és tornyát az egyház kincsei jórészének eladása árán állították helyre. 1576-ban a templom másodszor, 1585ben harmadszor égett le. A templom és tornyának XVII. századbeli alakjáról Van der Rye és Iloufnagel 1617. évi rézmetszetű képe Kassáról tájékoztat a leghívebben.

3 Amikor a templomot 1671-ben a protestánsoktól erőszakosan visszavették, a város szegény, kevésszámú katholikus lakossága képtelen volt karbantartására s épülete négy év múlva, különösen a rossz tető miatt, oly siralmas állapotba kerül, hogy I. Lipót király szigorú rendeletben szólítja föl a városi tanácsot kijavítására. 1671-ben került elő a templom elfalazott, három rőfnyi magas, aranyozott ezüst ostensoriuma, amelyben valamikor nyilván a szent vér-ereklyét őrizték, s amelyből 1682-ben Thököly kurucai pénzt verettek. 1775-ben negyedszer ég le templomunk. Vörösrézből készült szép torony1 L. Mihalik Monográfiájában 48. 1. és Arch. Ért. 1897. 43. 1., mindkét feliratos emlék csonka s közlőik kiegészítése revízióra szorul. 2 Kernem/: Mérnökközlöny 1904. 42. 1. a Másolatát közli Mihalik monográfiájában (77. 1.), ahonnan és Tutkó évkönyvéből merítettük a templomra vonatkozó XVI XIX. sz. adatokat is.