Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

sen a Szent Kereszt oltára és a Krisztus születésének oltára vall. Előbbi szigorú architektonikus felfogásával, lagoltságával s rendkívül nemes arányaival, a kassai szentségház mesterére utal ; utóbbi ormának középső tornyos mennyezete a menynyezetes fülkében álló kőből faragott kassai Szent Erzsébet dombormű keretének egymást csavarodva metsző s keresztrózsás csúcsban Összefutó levélcsomós galylyakból összerótt ormának mása. A Szent Kereszt oltár szobrairól igen valószínű, hogy ugyanabban a műhelyben készültek, mint a kassai főoltár szobrai. A bártfai Krisztus születése-oltár belső szárnyképei s a kassai főoltár közbülső szárnyfestményei egyazon mester keze alól kerültek ki.

1 A kassai dóm szárnyas főoltárát 1477-ben állították föl.

2 Alig hihető, hogy legalább architektonikus keretének tervét nem a dóm építőmestere rajzolta meg. Az oltár fölállításához szükséges állványok szerelése és lebontása is 1477-ben még az ő felügyelete alatt történhetett; a következő évben, az ott jól elvégzett nagyszabású munkák befejeztével, bízvást Bártfára költözhetett, ahol akkoriban a gazdag polgárság áldozatkészségéből a Szent Egyed-templommal s az augusztinusok Szent János-egyházával kapcsolatban rövid időre a kassainál nem kevésbbé jelentős művészi élet folyt. Ennnek irányításában Steffen Tharner szenátornak, mint láttuk, jelentős szerepe volt s ugyanez a Steifen mester oltárt szállít, festéket rendel, nyilván az általa vállalt munkákhoz, amelyek előállításánál éppúgy, mint más mestercink is különböző erőket, többnyire kassai fafaragókat és festőket foglalkoztatót!. Akik újabban a kassai Szent Erzsébettemplomról írtak, azt hiszik hogy István mester, a kassai dóm vezető mestere, 1487 körül meghalt, Pedig van egy oklevelünk, amely nemcsak arról tanúskodik, hogy a század kilencvenes éveinek végéig élt, de a mester származására és családi körülményeire is rávilágít. 1499 ápr. 13-án kelt levelében Buda városa a mester özvegyen maradt második feleségének kérelmére átír Kassa város tanácsához. Dorottya, István kőfaragó mester, egykor budai polgár (olim concivis noster) hátrahagyott felesége, aki nyilván szintén budai lány volt s ura halála után visszaköltözött szülővárosába, mostoha fia, Bálint révén arról értesült, hogy Péter kőfaragó eladta vagy el akarja adni István mester házát, amihez nincsen joga s azért Péter kőfaragó ne háborgassa István mester örököseit, de ha az utóbbiak ellen valami követelést támaszt, pereljen a budai bíró előtt.

8 Bizonyos, hogy István mester 1499-ben vagy nem sokkal 1499 előtt halt meg, mert ha a nyolcvanas években halt volna meg, alig hihető, hogy valaki (Péter kőfaragó) vélt, vagy jogos követelése fejében tíz-tizenkét évvel halála után kérjen, mai szóval élve, biztosítási végrehajtást hagyatékára. S ha 1490 után is Kassán él, bármily öreg volt, a város mégis csak reá bízta volna a János Albert lengyel királyfi ostroma közben megsérült nagytemplom javítási munkálatainak vezetését. Ha, amint ennek valószínűségét a legutóbb említett körülmény is 1 L. Arch, Ért. 1917. 140—141. 1. s Magyarország Művészeti Emlékei c. munkám 104. s 167—72. képeit. 2 Kassa számadáskönyvei 15. 1. — A főoltár ormát romladozó állapota miatt még a XIX. század elején szedték le s a mult század hatvanas éveiben Gerster építész terve alapján új, a réginél bizonyára jóval alacsonyabb orommal pótolták. 3 Történelmi Tár 1898. 726. 1.