Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Divald Kornél: A kassai dóm mesterei
dik, a Bártfán maradt idősebb TI îamernek 1 11)l-ben egy besztercebányai festékkereskedővel támadt vitás ügye. Mielőtt erről szólnánk, ki kell emelnünk, hogy Besztercebánya számadáskönyveiben a városi templomépítkezésekkel és felszerelésekkel kapcsolatban 1489- és 1490-ben több ízben előfordul István kőfaragó mester (Stefan Steinmetz), aki Herr Stefan néven is szerepel a számadásokban, nyilvánvaló bizonyságául annak, hogy ha nem is Besztercebányán, városi szenátor volt; mert az Úr cím oklevélben csak tanácstagságot viselt mesterembernek járt ki. Hogy ez az István mester nem volt besztercebányai ember, erről a számadáskönyvek következő 1489. évi feljegyzése tanúskodik: Item Herrn Stefan ob Kost 10 fr. 1 Tehát élelmezésére 10 frt of utaltak ki neki, amire alig kerül sor, ha állandóan Besztercebányán lakik s ott háztartása van. Már Ipolyi is felveti imént idézett művében a kérdést, hogy nem azonos-e a besztercebányai István mester a kassai dóm ugyanily nevű kitűnő építészével. Tudjuk, hogy a besztercei lányai várbeli plébánia templom számára a XV. század végén szintén készült a kassai dóméhoz fogható, kőből faragott szentségház. 2 Ugyancsak valószínű, hogy a besztercebányaiak a kassai és a bártfai szentségház mesterére bízták a maguk szentségházuk tervezését, aki mint vállalkozó, időről-időre Besztercebányán járva, a szentségház kifaragásának és fölállításának munkálatait is vezette. S aligha lehet véletlen, hogy ezek végeztével a bártfai Stellen Tharner, aki ha nem jár személyesen Besztercebányán, Kassáról, ahol nem egy festékgyártó mesterről van tudomásunk, kényelmesebben szerezhetett volna festéket, Bártfáról egy besztercebányai kereskedőt perel festék miatt. 1490-en túl István kőfaragó a besztercebányai számadáskönyvekben nem szerepel. A besztercebányai festék kipróbálására nyilván csak 1491-ben került rá a sor, s minősége, úgy látszik, nem felelt meg árának. Ebben az évben november 20-án ugyanis Besztercebánya város tanácsa arról értesíti Bártfa tanácsát, hogy Mátyás a Tharner István bártfai polgárnak eladott lazúr festéket, András lazúrozó vallomása szerint, az utóbbitól 16 friert vette. Alig hihető, hogy a kassai Tharner István, aki száz mázsa számra vásárolt ólmot, festéket nem a festékgyártótól, de közvetítő útján vásárol s a házi használatra való kisebb mennyiség drágának tartott ára miatt a bártfai tanács előtt tesz a besztercebányai szállító ellen panaszt. Hogy két Steffen Tharner volt, az az eddig felsorolt adatokból is eléggé nyilvánvaló. Hogy az idősebb Tharner István művészkedő ember volt, arra is nem egy adat világít rá. A kassai István mester ugyan kőfaragó építész volt. Ám tudjuk, hogy a középkorban a szobrász és építész tanítása egyazon műhelyben folyt s szinte csak felszabadulása után vált el, hogy a kőfaragó hajlamaihoz és tehetségéhez képest szobrász lett-e vagy építész. Ám hogy építészek szobrászmunkát is vállaltak, 1 L. Ipolyi A. : Besztercebánya műveltség-történeti vázlata. Budapest 1874. 100. 1. és 105. 1. 1. jegyzetét. 2 Ipolyi : Besztercebánya műemlékei. Budapest, 1878. c. művében és történelmi Schematizmusában (116.1.) idézi az 1754. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvből : Tabernaculum lapideum in latere cvangelii sanctuarii, pro reponendo Sancüssimo, antiqui laboris, cuius altitudo turriculatim ascendit usque ad fornicem excellentibus sculpturis, usque ad summum verticem ornatissimum. A szentségház jókarbantartására egy malom jövedelme szolgált.
