Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

zására, de ajánlja, engedjék a keresztboltozatok gerinceit Kassán kifaragni, mert amíg Bártfán egy rőffel végez, Kassán ennek kétszeresét faraghatja ki. 1 Hogy ez évben járt Bártfán, arról két levél szól, amelyet Kassa írt Bártfa tanácsának az ott dolgozó György kőfaragó megbüntetése ügyében, aki rágalmaival Péter kő­faragó mesternek sok kárt okozott, amiről Kassán az 1477 május 9-én és decem­ber 2-án kelt levelek szerint István mester is tanúskodott. 2 Innentől kezdve Kassán ugyancsak hézagosak az István mesterre vonatkozó adatok. Egy keltezetlen adólajstrom szerint (valószínűleg a hetvenes évek elején) évi adója Kassán 3'5 frt, viszont 1487-ben Thwer-gassei házáért már csak 2 frt illetéket fizet s házában Walter György és Thyschler János lakik s előbbi Va frt, utóbbi 3 orto adóval szerepel. 3 Osmerve Kassa középkori polgári házainak be­osztását, alig hihető, hogy ha emeletes volt is, két mesterember-családnál több lakott egy házban. S tekintettel arra, hogy István mester illetékfizetése házáért 1487-ben kisebb, mint bizonyára régibb adója, ő maga akkor, sőt már a hetve­nes évek végén sem lakott Kassán. 1480-ban ugyan a város még elszámol vele a kassai dómban végzett munkái után, de ez régi tartozás is lehetett, amint hogy a följegyzésben is azt olvassuk, hogy a 23 frtot «hat er von der slat em­phangen an der kirchenschult». 4 A bártfai Szent Egyed-templomról írt hosszabb tanulmányomban velettem föl először a kérdést, hogy a templom egyik számadás­könyvében 1489-ben szereplő Steffen Tarner nem azonos-e István mesterünk­kel, aki Bártfán vállalt munkái kapcsán még a hetvenes évek vége felé itt tele­pedhetett le s inkább már mint vállalkozó, itt töltötte el öreg korát. Föltevése­met két helyről is kifogásolták, még pedig oly módon, amely alkalmas arra, hogy István mester életére vonatkozólag minden ilyirányú további kutatásnak útját szegje/' Többek közt az a megjegyzés is elhangzott, hogy Tharner István ((Kassai Istvántól távolálló, merőben idegen egyén, adás-vevéssel, szállítással, fuvarozás­sal foglalkozó egyszerű kereskedő embernél nem egyéb)). 6 Mint feljebb láttuk, István kőfaragómester is fuvarozott a bártfaiaknak faragott képeket Kassáról. Ám alig hihető, hogy ha Steffen Tharner egyszerű fuvaros, a bártfaiak szenáto­ruknak választották volna meg. Pedig 1479-ben Steffen Tharner már az s a vá­rosi jegyzővel együtt őt küldik föl Budára Mátyás királyhoz követségbe, aki az ő kérésére újítja meg Bártfának a vászonkereskedésben messzeföldön szinte monopóliumot biztosító vászonfehérítési szabadalmait. 7 S innentől kezdve több éven át Tharner István, mai szóval élve, mint a bártfai városháza műszaki tanács­1 L. Mérnökközlöny 1904. 42. 1. és Ábel : Tört. Tár 1884. 536. 2 Iványi: Bártfa levéltára. 2009 és 2020. szám. ;i Kemény a Mérnökközlöny 1904. évf.-ban a 42. lapon azl írja, hogy István mester adója a kilencvenes években 3 1 /' frt. Am a Kassai Naplóban 1922-ben megjelent, feljebb idézett cikkében korábbi időre teszi ennek dátumát, Az 1487. évi adó Kassa számadáskönyveiben 51. lap. 4 Kemény: Kassa számadáskönyvei 15. 1. 5 I,. Monográfiámat Archseologiai Értesítő 1917. évf. 114—116. 1., továbbá Kemény Lajos cikkét a Kassai Napló 1922. óvf.-ban s Mihalik József hosszabb tanulmányának végét a Bu­dapesti Szemle 1922. évf.-nak decemberi számában. (í Budapesti Szemle 1922. 550. szám 218. 1. " Iványi: Bártfa levéltára 2080. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents