Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

II. A dóra első építési korszakából az épület belsejében csak kevés faragott részletet találunk. A szabadon álló pillérek s a falból kiszögellő félpillérek gerinchordozói a restaurálás előtt is fejezetek nélkül szűkölködtek s minden közbeiktatott faragvány nélkül olvadtak össze a boltozat gerinceivel. Ez is nyilvánvaló jele annak, hogy az első építész, bizonyára a kassaiak óhajának megfelelően, azon volt, hogy a templom zömét mielőbb tető alá hozza. Ez a hármas hajóban történt meg először, aminthogy a szentélyt, régibb íróink véleményével ellentétben, csak a hajók falainak építése közben kezdték alapozni, miután az egy ideig tovább használt régi templomot lebontották. Hogy ez mikor történt, erre a sírkövek korából lehet következtetni, amelyeket akkor falaztak talapzatnak a szabadon álló köteges pillérek alá. A sírkövek mind XIV. századbeliek s a legkésőbbi 1378-ból való volt. Valamennyi tűz nyomait mutatta, tehát az 1380 körül leégett régi templomból került ennek egyéb köveivel az újonnan épülő falába és pillérei 12. ábra. Krisztus az olajfák hegyén. A kassai dóm nyugati főkapujának alsó domborműve. alá. Ha megfontoljuk, hogy a középkorban a város temetője a templom körül terült el s a sírokat jóval rövidebb időközökben ürítették ki, mint ma és ezekbe a régi holtak csontjainak az ossariumban való elhelyezése után új holtakat temettek, a régi templom lebontását és sírköveinek a pillérek alá való falazását bízvást a XV. század elejére tehetjük, s minthogy a szentély kezdetét a régi apszis nyugati sarkaira falazták, az utóbbit talán már előbb is lebontották. Szinte bizonyos, hogy a templom külső falövének építése egyhuzamban és egyenletesen folyt. A szentély belső félpilléreinek vékonyabb tagoltsága csak a hajóbeli csillagboltozatoknál könnyebb hálóboltozat gerinc- és bordatagoltságának felel meg.'

1 A templom belsejében a legrégibb faragott részlet a főhajó északi falának a szentélyfelőli második árkád íve fölé falazott kőcsipkés, erkélyszerű énekes karzat, amelynek korlátját szintén falkoronás íialák törik át. Ezekkel a miniatűr bástyaalakú fiaiákkal a dóm második korszakából ránk maradt díszítésben már sehol 1 A dóm régi síremlékeiről 1. Mihalik: Archseologiai Érlesítő 1897. 157. s köv. I. Cromer Ágostnak az általa alapítóit kápolnában talált sírkövét 1472-ből, Sztehló a pillérek alatt talált egyik XIV. századbeli síremlékkel tévesztette össze s ennek alapján helyezi a dóm építését a XV., a szentélyét a XVI. századba. L. Megfigyelések stb. 9. 1. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. V. 6