Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

Templomunk első mesterét a restaurálok részéről az állítólag hibás boltozás miatt érte a legtöbb szemrehányás. Henszlmannak a déli kapura és előcsarnokára vonatkozó s még 1846-ban tett tétovázó megjegyzéséből kiindulva azt vitatták, hogy hibás boltozása miatt a templom már-már összedőléssel lényegétéit s ettől István mester a XV. század hetvenes éveiben úgy mentette meg, hogy a mellékhajók négy szakaszának megújított boltozatait ezek közepén egy-egy oszloppal támasztotta alá s a templom déli falát az oldalnyomás ellensúlyozására az előcsarnokkal és két kápolna építésével támasztotta meg.

1 Pedig nyilvánvaló, hogy kápolnákkal a dómot zömének befejezése után csak jó egy emberöltő múlva kezdték kibővíteni, s a mellékhajószakaszok szabálytalan alapon épült eredeti osztatlan csillagboltjai épen olyan tökéletes technikával készülhettek, mint a fő- és a kereszthajónak a restauráláskor eltávolított régi szép csillagboltozatai. Hogy a mellékhajókban a félpillérek tagoltságával a legnagyobb pontossággal egybevágó, osztatlan háló- vagy csillaghálós-boltozalok voltak, erre a kereszthajóban a restauráláskor az új boltozatok tagoltságának megfelelően átfaragott félpillérek profilja és gerinchordozóiknak részaránytalan elrendezése vallott,

2 A laposfedelű mellékhajók hálóboltozatai, amelyeket már Weiss sem tartott eredetieknek, csak az 1556. évi tűzvész idején omolhattak be, amely azért pusztított a templom belsejében is.

ÍJ A tűzvész után a laposfedelű mellékhajók boltozatait a gótikában akkor már teljesen járatlan kőmívesek újból falazták s máshonnan idehurcolt régi oszlopokkal és sokszögű pillérekkel támasztották alá. Ezekből a kései toldalékokból következtetlek a restaurálok arra, hogy a kassaiak vollaképen öthajós bazilikát akartak építeni, s hogy végre Magyarországnak is legyen öthajós temploma, ilyen alakban építették föl újból a dómot, egyéb bűneiken kívül teljesen tönkretevő ennek eredeti, nagyszerű térhatását. Az északkeleti mellékhajó-rész boltozatát alátámasztó oszlop a kripta déli falának tetején áll. Ezzel a kriptával pedig a már kész templomnak ezt a részét csak a XV. század második leiében bélelték ki, nyilván azért, hogy sírhelyeinek árával az ekkor továbbépülő templom jövedelmeit fokozzák.

4 Hogy a templom hármashajója, szentélye, déli előcsarnoka, északi tornya a főhajó magasságáig, a déli torony a mellékhajó párkányáig jóval 1440 előtt készen volt, arról a dómban gyökeres átépítése ellenére még ma is nem egy bizonyságot találunk.

5 A hálóboltozatos szentély apszisának két boltsüvegére festett egyfejű és kétfejű sas Zsigmond királynak luxem1 1884-ben a restaurálással kapcsolatban Henszlmann is déferait az építészek véleményének, főleg a kereszthajó falainak akkori elférd ülése alapján, ami azonban aligha lehetett régi keletű baj. Erről még alább. 2 Egy ilyen régi félpillér a király-lépcső mellett ma is megvan. Keresztmetszetét, lerajzolta, de téves kommentárral közölte Sztehló L. : Megfigyelések, 9. 1. 3 A százéves kassai egyházmegye c. díszmű (Kassa, 1904) I. k.-ben a 97. 1. melletti képen a dóm délnyugati sugárkápolnájának belseje lálhaló, falain az 155G. évi tűzvész nyomaival. A szentély belsejében s a főhajóban a tűzvész nem pusztított; így maradt ránk a főoltár s három más szárnyas oltár. 4 L. Mihalik monográfiájában 32.]. és színes melléklet. 5 Ilyennek tekinthetjük az északi hajó baloldali sugárkápolnájának falán rongált állapotban ránk maradt fali krónikát, amely Mária királyné és Zsigmond király trónralépésétől kezdve Albert király haláláig terjed. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. V. 5