Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

is általános s rendszerint csontházzal kapcsolatos temetői kápolnákra. Inkább templomszentélyre emlékeztet, amely térhatásával és arányaival egyaránt művészinek és monumentálisnak tervezett templomhoz illik. Ilyet a XIII. században újonnan telepített városaink Nagy Lajos kora előtt nem igen építettek nálunk. A budai Nagyboldogasszony-templomot 1255-ben IV. Béla alapította a városnak várvédelemhez értő s Németországból odatelepített katonacsaládai számára plébániatemplomnak. Ami kiváló templomépítkezésről a XIII— XIV. században tudomásunk van, az szinte mind királyi, királynői alapítás vagy püspöki székesegyház. Az első kassai Szent Erzsébet - templom XIV. századbeli szentélye minden bizonnyal ugyanazoknak a kőfaragóknak a közreműködésével épült, akik a mellette félbenmaradt tcmplomszentély köveit faragták. Az előbbit a kassaiak, talán épen a falaihoz fűződő véres esemény miatt, szinte csak egy emberöltővel később alakították át temetői kápolnává és szentelték föl a lelkeket mérlegelő Szent Mihály arkangyal tiszteletére. A felszentelés évfordulójára eső búcsú miatt kérhették Szent Mihály napjára a Nagy Lajos királytól városuknak 1347-ben adományozott vásárt, amelyet, mert a szüret idejére esett, már nyolc év múlva Szent Háromság vasárnapjára tételtek át. Nagy Lajos korára vallanak a kápolna élesen ívelt kapujának Szent Mihály domborműve s belsejében a gerinchordozó leioszlopok fejezeteinek ékítményei. írott adatok a kápolnát, javításával kapcsolatban, 1400-ban említik először. Amíg így ennek építéstörténetére közveteti adatok és stílusa alapján csak feltevésekkel tudunk rávilágítani, a második Szent Erzsébettemplomról a viharos multunkkal kapcsolatos általános pusztuláshoz képest elég adatunk van, úgy hogy építésének két főkorszakát s ennek vezető mestereit megközelítő pontossággal megállapíthatjuk. Bizonyos, hogy amikor Kassa 1347-ben szabad királyi város lett, főutcája mai terjedelmében és alakjában már kiépült s a városnak kőfala is volt. A Szent Erzsébet-templommal ősidőktől fogva kapcsolatos ispotályt nem sokkal ezután telepíthették át az alsó külvárosba az ott épült Szent Lélek-templom mellé. Ez lehetett a rugója annak, hogy a keresztes vitézek, vagyis a johanniták, előbb a turóciak, majd a szepességi Daróc johannita konventje, 1306-ban felújítják igényeiket az ispotály vagyonára. 1375-ben a tárnoki szék a daróciakkal szemben el is makacsolja a kassaiakat, ám Nagy Lajos királyunk a városnak ítéli vissza a Szent Lélek-ispotályt.

1 Kitűnő szabadalmai, de különösen 1361-ben kibővített árumegállító joga révén, Kassa a XIV. század második felében már Felsőmagyország kereskedelmi főhelye s leggazdagabb városa. Osi plébánia-temploma, a benne őrzött Szent Vér ereklye miatt messze vidék népétől állandóan fölkeresett kegyhely. A kassaiak azonban új s utóbbi jelentőségének megfelelő fényes plébániatemplom építésére csak akkor gondolnak, amikor 1380 körül a régi plébániatemplom tűzvésznek esik áldozatul. Erről IX. Bonifác pápa 1402 március 1-én kelt bullája értesít, amelyet Henszlmann még nem ismert s amelyet újabb íróink a dóm legutóbbi 1 L. Tutkó i. m. 27—29. 1.