Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

Ez a kozmikus jelleg a maga teljes tisztaságában jut kifejezésre a mi képünkön, egy négyoldalt tompított korongalakú selyemfelületen, melyről alakjánál fogva nyilvánvaló, hogy legyezőnek készült. Az ábrázolás tárgya nagyon jellemzi a Sung-korszakban kifejlődött festőművészetet. Hegyi patak fölé hajló sziklapárkány látható rajta fenyőfával, a hosszú élet jelképével. A patak zuhatagként csa13. ábra. Ming-korszaki festő : Vízesés, (Hopp Ferenc-Múzeum.) pódik erős lendületben balról-jobbra. Iránya tökéletesen megfelel a legyezőalakú kép keretének és ez a festői lendület hangzik ki fent baloldalt, a fenyő erősen ívelt törzsében, mely a keletázsiai ízlésnek megfelelő módon, laposan terpeszkedik a sziklafelületre. A viharvert görcsös fatörzs úgy kígyózik ott mint valami hatalmas sárkány. Gyökerei mint a sárkánykörmök kapaszkodnak a sziklába. Az ellentétes oldalon, lent a jobbsarokban, magasra ugró fürge hullámtarajok. Súlyban, mozgásban és tónusban egyaránt ellentétei a nehéz fenyőfatörzsnek. Az utóbbi felett a zöld tűlevelek sötét csillagjai sűrűsödnek nagyobb tömeggé. Egy 25*