Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

keltette látási képzetünknek, nagyon csalatkoznánk. A napot u. i. a távol Keleten egyszerűen vörösre festik, mert a vörös jelképezi a legteljesebb fényt. Épen ezért a vörös a Dél színe, mert úgy a fény, mint a déli égbolt a mindenség pozitív elemének kínai nyelven gang tökéletes megnyilatkozása. Aizen alakja tehát, a mondottaknak megfelelő módon, a mi képünkön is vörösszínű és a vörös lángokba borult napkorongban foglal helyet, amely napkorong viszont lotuszszirmokkal díszített váza fölé helyezkedik. A vázából a korong, azaz dicsfény alatt Buddhát jelképező drágagyöngyök, csintamánik emelkednek ki. Különben a képfelület tengelyében elhelyezett váza fehér lotuszon áll, mely viszont talpasedényben hullámzó vízből emelkedik ki. A lotuszmotívum másodszor is ismétlődik — vörös színben, arany rajzolattal — mint az istenség trónusa. Aizen vörös alakja az ú. n. padmaszana ülésben helyezkedett el a trónon. Arckifejezése a mi felfogásunk szerint a szerelemre emlékeztet legkevésbbé, mert torz vonásaival és hegyes agyaraival inkább vérszomjas fenevad benyomását kelti. Fején oroszlán fejes diadém. Hat karja van. Felső jobbkezében lótusz, a középsőben a gyémánt nyílvessző és az alsóban az ú. n. vadzsra, — tibeti nyelven dordzse — vagyis a villám alakjából levezetett ékítményes forma. Egyik legjobb bizonyítéka ez is annak, hogy a buddhista művészet elemei hellenisztikus hatás alatt születtek meg. A vadzsra őse u. i. Zeusz villámjogara volt. A bal felsőkéz kötelet, az alsó csengőt tart. A középsőben a gyémánt íjj látható. A talapzattól jobbra és balra három-három csintamáni lángdicsfényben, egy-egy lotuszon. Előttük egy-egy fehér csiga és ezek előtt baloldalt a keresztalakban egymásra fektelelt két castagnette, jobboldali pedig a könyv. Aizen alakja a IX. századot magábafoglaló Héian-korszakban lelt népszerű Japánban. E kor buddhizmusa a Mikkio vagy esoterikus buddhizmus volt, mely Kínában a VIII. században terjedt el. Lényege a brahmin és buddhista tanok egyesítése, ami Indiában a VII. és a VIII. században ment végbe. Pantheonjának főistensége Vairocsana. E tant Japánban Shingonnak nevezik, ami igaz szót jelent. Az iskola felfogása szerint az elmélkedés folyamán a lest, a lélek és a kettőnek határán fekvő szó egyesül a tökéletességben, miért is az annak eléréséhez szükséges varázsigék kiejtése elsőrangú fontosságú lett. Vairocsana lényében négy különböző fogalom jut kifejezésre: 1. Fudó, a hatalom, ami egyértelmű a tudással. "2. Ilóshó, a gazdagság, ami teremtőerőt jelent. 3. Amida, a könyörületesség és 4. Shakya Muni, a cselekedet, - - karma — a három előbbinek megvalósulása a földi életben. Fudó tulajdonképpen Siva rettenetes alakjából fejlődött ki. Női párdarabja Aizen. Japánban több híres Aizen kép található, melyek közül kettő különösen nevezetes. Az egyiket állítólag az Illőben elhalálozott Hanslmn. főpap festette a Kiotói Kyó-o-Gókokuji (Toji) templomban.

1 A másik a tokiói Uyenóban épült Gókoku-inben levő kép.

2 (6. ábra.) A Vay Péter gróf által vásárolt festmény az Utóbbinak másolata. A hátlapján olvasható írás szerint Dói Toshisaza Dainryó 1 Tajiina, Selected Holies of Japanese Ari, Jegyzet a VII. köt. XI. táblához. - Tajiina, Selected Relics. Ml. köt. XI. tábla.