Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban

művészi iskolának s ezért nem szabad a mesternek tulajdonítanunk mindazt, amit az ő nevével szoktak, vagy legalább is szoktak volt jelezni, jóllehet arra is kell gondolnunk, amit fentebb említettünk, hogy Yeshin otthonos volt a buddhizmus egész területén s ennélfogva mint buddhista művész sem járhatott egyetlen csapáson. Azonkívül, amit neki tulajdonítanak, lélekben voltaképpen egy. Az ő nevével kapcsolatba hozott alkotások, ha különböző festői tulajdonságokról is számolnak be, egyformán nemesek, szelídek, bensőségesek és bájosak. Egyformán érzik rajtuk, hogy végtelen szemlélődés, magábamélyedés alapján keletkeztek. A Yeshinnek tulajdonított kompozíciók közül a legfelségesebb mestermű a Hjyei-hegy mögül előtűnő háromság (2. ábra), a hagyomány szerint álomkép. Bizonyos, hogy az ünnepélyes vonalmenettel rajzolódó szelíd hegyhullámok fölé emelkedő Amida, Kwannon és Seishi arannyal festett alakjai semmi részükben sem valószerűek. Megalkotásuknál a látási képzeteknek korlátolt szerep jutott. Hosszú gondolkozás, a tan mivoltából leszűrődött érzés, a kolostor és a természet magányában, az emberi rosszaságtól mentes helyen egész életen át tiszta lélekkel folytatott szemlélődés eredménye az, ami e művekben az ihletett japáni művész egyéni alkotásának nevezhető. Az alapformák ugyanis a távol Indiából származtak, mely a legkeletibb Ázsia lakójának a távol Nyugatot jelenti. A legtávolabbi Nyugat azután, e hit szerint, a «vilag» határán túl, a boldogság tiszta birodalma, a ((Szukhavati». A hegyek fölött aranyban ragyogó Amida-háromságnak két nevezetes példányát szokás Yeshinnek tulajdonítani. Mindkettő Kiotóban látható; az egyik a Zenrin-ji templomban, a másik a császári múzeumban. Ez utóbbit az ugyancsak kiotói Konkai Kómyó-ji templomból szállították ide. Szobrokat is tulajdonít Yeshinnek a hagyomány. Ezek közül a kiotói Hóneninben őrzött Amida a legnevezetesebb. A fából faragott Buddhaszobroknak ez a típusa népszerű maradt Japánban a legújabb időkig. Igen szép példány az ilyen alkotások közül az az Ashikaga-korszakból való Buddha, melyet Vay Péter gróf vásárolt a magyar államnak és amely most a Hopp Ferenc-Múzeumban látható. Nem szabad azonban felednünk, hogy a legnevezetesebb japáni szentképek eljteresztelése Kanaoka és különösen Yeshin nevére, csak annyiban tekinthető művészettörténeti értéknek, amennyiben azt jelenti, hogy e legnagyobb mesterek végleges értékű típusokat fejlesztettek ki a japáni művészetben. Az ő művészetük az átszellemültség legfelsőbb fokát jelentette. Ehhez azonban később még egyéb is járult, ami a képtisztelet különös formájából és az ékítményes ragyogás különös szeretetéből származott, A képtisztelet legfőbb előmozdítója Japánban a Hónén által kifejlesztett népszerű Jódó-buddhismus volt. (Hónén 1133-ban született és 1212-ben halt meg.) A minden megelőzőn túlfinomult ékítményesség a Fujiwara-idők udvari művészetében született, bár kétségtelenül a legrégibb hagyományokból, s ennélfogva egy óriási művészi fejlődésnek nem a kezdetét, hanem a végét jelentette. Ezért jellemzik a különböző fényű arannyal és ezüsttel telehintett felületek és a hajszálfinom vonalak. A mi gyűjteményünkben függő képet is hajszálfinom vonások jellemzik. Három alak látható rajta, melyek közül az egyik nagyobb méretű és magasabban