Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

szent Benedek van .ábrázolva. A kígyós serleg szent Benedek legendájának arra a részletére utal, bogy a méregtartalmú serlegből, mellyel neki a halált nyújtót ták, a méreg egy kígyó formájában vált ki. E lap már színességével és rajzmodorának pikáns bájával is figyelmet érdemel, még inkább azonban azért, mert Candid egyik legfontosabb festményéhez

1 készült vázlatul, az augsburgi Ulrichsmünster egyik oltárkéjiéhez (29. ábra). A kép a jobb oldalhajónak ú. n. Benediklkapelle-jét díszíti, melyet Octavian Secundus Függer 1590-ben építtetett.

2 Az oltárkép Candid műve s minden valószínűség szerint közvetlenül 1590 után készüli.

3 Candid a festmény kivitelénél pontosan ragaszkodott a rajzban megállapított kompozícióhoz, melyet talán modellül mutatott be a megrendelőnek — csak a hátteret tette gazdagabbá Augsburg város látképével. Bizonyosan a megrendelő kívánságára, noha a terv egyszerűbb és nyugodtabb volt a nélkül. Rajz és festmény között egyéb különbség nincs, ha csak azt nem vesszük, hogy az utóbbi lényegesen unalmasabb az előbbinél, mert minden, ami ott friss volt, itt nyugodt és gondosan kidolgozott, kissé túlságosan sima lett, Múzeumunk másik Candid-rajza szintén a németországi időből való (30. ábra). A rajz a Delhaes-gyüjleményből származik, ahol az ismercllen mesterek művei között feküdt. Tárgya: a pásztorok hódolása. Formai és technikai szempontokból egyaránt Candid munkájának kell tartanunk/* de a stílkritikai érvek mellett megállapításunknak még nagyobb bizonyosságot ad az augsburgi Lucas Kiliánnak egy metszete, melyet a felírás szerint a művész festménye után készített

5 (31. ábra). Rajzunk egytől-cgyig a Kilian-féle metszet alakjait mutálja, kissé más csoportosításban, amiből önként következik, hogy a rajz vagy a metszetben reprodukált képhez készült vázlatul, vagy pedig a mester a tetszetős kompozíciót hasonló módon mégegyszer elkészítette. Valószínűleg Candiddal együtt került Münchenbe, 15S0-ban a cremonai származású Antonio Moria Viviaiii vagy helyesebben Vianino is, Federigo Barocci tanítványa.

0 E művész Sustrisnak veje s Candidnak kezdettől fogva legkedvesebb munkatársa volt. A müncheni udvarnál 1592-ig maradt, ekkor a mantovai hercegek udvari festője és építésze lett. A Múzeum az Országos Képtárból származó anyagában Ch. Schwarz nevén őrizett egy szép, lavírozott tusrajzot, melyet újabban Viviani egyik nevezetes oltárképével sikerült összefüggésbe hoznom. A rajz pontos előkép a müncheni S. Michaelshofkirche kereszthajójának egyik festményéhez. E kereszthajó jobbés balszárnyának két oldalsó oltárán Vivianinak két festménye van «Jézus nevének» és a « Szentháromságnak)) vagy helyesebben az Újszövetségnek és az 1 D. P. J. Rée : Peter Candid sein Lehen und seine Werke. Leipzig. 188ft. 122—123, 1. 2 I. M. Frieáenegger : Pie SI. Uhiolis-kirehe in Augsburg. Augsburg. 1914.7—8.1. Mások szerint már 1583-ban. V. ö. Amtlicher Führer. Augsburg. Augsburg é. n. :í K. Fenchtmeijer : Studien zur Augsburger Pias'

ik der Spätrenaissance. Das Schwäbische Museum. Zeitschrift für Kultur, Kunst und Geschichte Schwabens. 1926. 48. 1. 23. szelj. * V. ö. a braunschweigi Lundesmuseum Angyali üdvözletét, E. Flee hóig : Zeichnungen alter Meister im Landesniuseum zu Braunschweig. Frankfurt a. M. 1920 — 1922. 1. 27. sz. 5 Rée : i. ni. 255. 1. II. 3. sz. 6 H. \ oóó : Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin. 1920. 500. 1.