Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

zavarja az, hogy a rajzok hamis szövegekhez vannak ragasztva s csak az eredeti szövegekkel való összevetés kapcsán lehet jelentésüket tisztázni. Az első kép Aácenaó főkirályt, az összes németek ősapját, Gomer fiát (Gomert Japhet az Özönvíz után nemzette) ábrázolja.

1 Averses krónika így nevezi : Ascenas den man nennet Tuiscon, a prózai szöveg ellenben még Tuiscont is elnémetesíti Tuitschre. Tuiscon király akkor élt, mikor Bábel tornyát építették fel s neki a nagy zűrzavarban a német nyelv jutott. Ezért látjuk a háttérben az épülő bábeli tornyot (24. ábra). 23. ábra. J. Amman : Manus király. Fametszet. A második rajz Manu ót ábrázolja (a prózai szöveg szerint Man), Tuiscon fiát, a német Jupitert, ki Ábrahám korában uralkodott a németeken; ezért a háttérben Ábrahám áldozata látható 2 (25. ábra). Innen kezdve egyidőre eltér a verses és a prózai szöveg előadása, amennyiben a verses szöveg Manus után a főkirály három fiát, Wygewont, Heriwont és Eusterwont lépteti fel egymás után, míg a prózai szöveg Manust, Wygewont, Eusterwont és Heriwont folytatólagos egyenes leszármazásban, négy generáció képviselőiként mutatja be. Miután a múzeumi rajzok szövegei nyilvánvalóan az Aventin-féle krónika prózai szövegére támaszkodnak, mi is ezt a sorrendet követjük. A harmadik rajz tehát Wygewont, az alsó németek királyát ábrázolja (más1 E. 18. 15a. Itt a szöveg helyesen van a képhez illesztve. 2 E. 18. 13. A kép tévedésből a Wygewonre vonatkozó szöveghez van illesztve. A képekre később ráírt számok, melyek még jobban bonyolítják a dolgot, nem jönnek számba.