Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról
nem is volna testének folytatása s ugyanilyen, a testhez nem tartozó lábakon való lábujjhegyen állás, figyelhető meg a Józsiiénak megjelenő Isten rajzában a Hofstede de Groot gyűjteményben. 1 Rajzunk Bolnak eddig összeállított 2 vázlataival a maga egészében és minden részletében annyira rokon, hogy mint oeuvrejének egyik jellegzetes darabját, méltán az ő művei közé sorolhatjuk. 111. A XYT. századvégi német művészek legtermékenyebbike Joát Amman (1539—1591), ki főleg rajzoló és grafikus voll. Tömérdek fametszethez és iparművészeti tárgyhoz készített tervezeteket. A Szépművészeti Múzeum pompás XVI. századi német anyagában Jost Ammannak is igen szép rajzai akadnak; egy ezüst tálhoz készült s a zsidókat a pusztában ábrázoló gazdag tervezeten és két harcos alakján 3 kívül, egy álló férfialakokat ábrázoló hatos sorozat, a művész névjelzésével és az egyik lapon az 1585-ös évszámmal. A kerekformájú lavírozott tusrajzok egy nagyobb papirosra vannak ragasztva, melyen a lapokat magyarázó versikék olvashatók, egyiknél-másiknál csak hiányosan, mert a lapok körül vaunak vágva. Ezek révén nagyjából megtudjuk, hogy az egyes álló férfialakok kikel ábrázolnak és miféle vonatkozásban vannak a hátterekben elmesélt történetekkel. Az egész sorozat összefüggéséből pedig kiderül, hogy olyan kompozíciókról van szó, melyeknél a téma nem volt újdonság Jost Ammannak, mert egy ízben már feldolgozta azt más formában, egy fametszetes munka számára, mely szövegében csodálatos zagyvaságokat regél az ősnémetekről, akiknek történetét az ótestamentomi eseményekkel párhuzamosan tárgyalja. E mű 1566-ban jelent meg először, Jost Amman fametszeteivel (23. ábra), Frankfurt a/M.-ban, a Feyerabendlnyomdában, és azóta több kiadást ért, még 1620-ban is újra kinyomtatták. A könyv 4 címe: Johannis Aventini des weit berümbten hochgelehrten Beyerischen Geschichtschreibers Chronica, darinn nicht allein dess gar alten Ilauss Beyern... Geschichte, sondern auch der uralten Ten Ischen Ursprung, Herkommen, . . . aus .... glaubwürdigen Monumenten und Schriften zusammengetragen ist . . . Az ősnémetek e «liileles» krónikája két részből áll: az előszó után verses magyarázatok olvashatók Ammannak a tizenkét ősnémet királyt (Ertzkönig) ábrázoló ideál-arcképeihez; gazdag dekoratív keretben férfi félalakok, a háttérben apró jelenetekkel. Ezután — képek nélkül — prózai előadás következik, mely már az újabb időkel is felöleli. Az őskorra vonatkozólag a szöveg helyenként más adatokat mond, mint a verses krónika, egy ízben két királyt fel is cserél. A Múzeum rajzai a fametszetektől elütnek formában és feldolgozásban s tanulmányok amazokhoz már azért sem lehetnek, mert húsz évvel Aventinus könyvének megjelenése után vannak keltezve. Amman tehát a sorozatot még egyszer elkészítette ; hogy milyen célzattal, nem lehet megállapítani. Talán az 1 Hofótede de Groot id. ni. 1252. szám. 2 L. Münz. Id. m. :s Az egyiket (E. 18. 5.) E. Schilling, a másikai (szám nélkül) magam állapítottam meg. 4 C. Becker. Jobs! Amilian. Leipzig 1854, 93. lap 26. szám. —A. Andreáén. Der deutsche Peintre-Graveur. Leipzig. 1872. 334. lap 207. szám.
