Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

az «Oszvéren ülő asszony » című rézkarchoz 1 készült tanulmányul. Az ábrázolt táj Weigel szerint az Acqua negra látképét mutatja, Bologna és Flórenc között.

2 Ezenkívül megemlítjük Nicola á Berghemnek (1620—1683) a «Rozsés asszony » című biszterrajzát, mely Jan de Visscher kitűnő rézkarcoló számára készült mintalapul, egy hat darabból álló pásztorsorozat negyedik lapjaként.

3 Enyhe színezésénél fogva megnyerő és az előbbieknél modorában is szabadabb Adrian van der Cabel (1631—1695) rajza, mely a művésznek « Nyáj at fa tövében)) ábrázoló rézkarcához * készült előképül. Cornelia Duóart genrefestő (1660 — 1704) működése már a század végére esik. «Szeptember»-t ábrázoló ecsetrajza, «Az év tizenkét honapjax» című mezzotinto sorozatához szolgált tanulmányul.

5 E XVII. századi grafikusok rajzain kívül még három hollandus rajzról kell röviden szólnunk. Az első kettőt Pulszky Károly vásárolta a Múzeum számára s mint Ferdinand Bol rajzai voltak eddig ismeretesek. Egyikük József álmát ábrázolja s nem Bol műve, hanem gyönge, de pontos másolat Rembrandtnak a Hofstede de Groot-gyüjteményben levő, 1650 körül készült rajza

ö után. A másik, szintén nagyon gyenge rajz Bileam prófétát ábrázolja (17. ábra). Amennyiben pontos előképét nem ismerem, föl kell tennem, hogy talán szintén egy elveszett Rembrandt-rajz másolata. S tulajdonképpen nem is a rajz maga érdekel minket, hanem annak kikutatható eredeti forrásai s az a kis fény, mely ilyenképpen Rembrandt művészetéből esik reá. Ezzel a témával Rembrandt máilegkorábbi idejében is foglalkozott, mégpedig az 1620-as évek végéről származó egyik képében,

7 mely egykor a prágai Hoschek-gyüjteményben volt, s melynek holléte azóta ismeretlen (19. ábra). Mivel ifjúkori munkáról volt szó, a tudósok általában Pieter Lastman hatását keresték a munkában, sőt úgy ismertették, mint a művész igen kevés műveinek egyikét, melyek Lastmanhoz valóban közel állnak.

8 K. Freise

9 annak a feltevésének adott kifejezést, hogy ez a fára festett kép talán csak töredéke Rembrandt egy fiatalkori munkájának, melynek baloldali része letörhetett és hogy eredetileg a ma elveszett fadarabra lehetett az angyal festve. Szerinte a most látható angyal más kéztől származó hozzáfestés s a képet Gerrit 1 A. Bartsch: Le peintre graveur. V. 205. 1. 1. sz. 2 A'. Weigel: Suppléments au peintre graveur de A. Bartsch. Leipzig. 1843. 27G. lap. 1. szám. :1 J. G. Weááely : Jan de Visscher und Lambert Visscher. Leipzig. 1866. 65. 1. 139. sz. 4 Bartách. Id. m. IV. 3. szám. 5 Bartách. Id. m. V. 28. szám. 6 Repr. F. Lippmann és C. Hofótede de Groot. Zeichnungen von Rembrandt Harmensz van Rijn. Haag. 1910. IL Folge. II. Lieferung. Nr. 95. — C. Hofótede de Groot. Die Handzeichnungen Reinbrandts. Haarlem. 1906. 1269. szám. — W. R. Valentiner

. Rembrandt, des Meisters Handzeichnungen. Berlin und Leipzig. 1925. 484. lap. 333. szám. 7 A kép egyike a vitatott Rembrandtoknak. W. v.Bode meghatározását (Neuentdeckte Rembrandtbilder. Zeitschrift für Bildende Kunst. 1906. 9. és 14. lap) általában elfogadták, Hofátede de Groot nom. (Nieuwontdekto Rembrandts. Onze Kunst. 1909. II. 175. 1.) s Roden kívül W. Valentiner. Rembrandt in Bild und Wort. Boriin. 1906. 29. lap. — D. W. Martin. Galerie Gustav Ritter Iloschek von Mühlheim in Prag. Prag. 1907. 101. sz. — L. Burchard. Die holländischen Radierer vor Rembrandt. Berlin. 1917. 59. lap. 9 K. Freióe. Pieter Lastman sein Leben und seine Kunst. Leipzig. 1911. 261—263. lap. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. V. 14