Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: Henrik csukárdi plébános miniátor

tosabb az, hogy egy Pozsonyban már száz év óta meglevő könyv díszesebbé tételét bízták a művészre. Hogy ugyanis Han kanonok Henrik plébános Missaléját más városba küldette további díszítés végett, az lehetséges, — mert hiszen több lapra terjedő, nagyobb munkáról van szó — de nem valószínű. Még kevésbbé valószínű ez egy másik, szintén XIV. századi, Pozsonyból származó Missalénál,

1 melynek egész miniaturdísze a XIV. század végéről való kedves, pozsonyi munka, de melynek egyetlen lapján, a Kánonkezdő T iniciáléban ráismerünk miniátorunk kezére. Egyetlen azért, mert a kánon előtti, egész lapot elborító miniatűrt, mely valószínűleg szintén az ő munkája volt, a könyvből későbbi időben kivágták. De így is voltaképen csak egy képről és egy egyszerű iniciáléról van szó s ezek megfestése végett bizonyóra nem küldték volna máshová az értékes kéziratot. Bizonyosnak tekinthetjük tehát, hogy a művész 1487—1488-ban Pozsonyban dolgozott. Vájjon magyar volt-e vagy idegen a művész, erre nézve első útmutatóul szolgáljon itt annak megemlítése, hogy Han János minden valószínűség szerint osztrák családból származott, mert teljes neve Han de Wyt alias de Ispar. Weiten és Isper pedig Alsó-Ausztriában fekszenek, Melk közelében.

2 Ha ez útmutatás nyomán az osztrák miniaturfestés területén keresünk analógiákat, hamarosan ráakadunk egy kézirat-csoportra, melynek darabjai Bernhard Rohr salzburgi érsek (1466—1482) és egyéb salzburgi érdekeltségű megrendelők számára készültek 1466—1481 között (8. ábra). A B. Rohr révén Salzburg és Magyarország között előállott erős politikai kapcsolatok eléggé megmagyarázzák a XV. század végének művészeti egybekapcsolódását/' Tudjuk, hogy Rohr egyik h;gfőbb külföldi pártfogoltja volt Mátyás királynak s hogy a magyar királytól 1479ben odaküldött csapatok még 1490-ben is benn ülnek a salzburgi érsek váraiban.

4 Ha tehát az osztrák származású Han kanonok művészt keresett, nagyon természetes, hogy éppen az utolsó évtizedben erőssé vált salzburgi kapcsolatok révén, Rohr érsek környezetében találta meg azt. A salzburgi kéziratcsoport és a pozsonyi darabok összehasonlítása rávezet arra, hogy itt nemcsak analógiákról van szó, hanem hogy mind e darabok egy és ugyanazon forrásból fakadtak. Összesen 16 kézirat

5 és ősnyomtatvány az, melye1 M. Nemzeti Múzeum. Könyvi ár. Cod. lat. 94. 2 Hau János 1462-ben már kanonok, 1470—1490-ben pedig báromízben választották meg a pozsonyi Szent Márton egyház plébánosává. 1500 május 8-án hall meg. Neve az irodalomban különféleképpen fordul elő : Johannes de Wep, Hanns von Weitra, Hau de Wyj alias de Ispar, Hanns Han, Johannes Han de Vép, Joannes Hau de Vajka, Johannes Hau île Wep alias de Ispar. V.o. Ortvay T.: Id in. III. 260—277. lap. II. 471. lap. A sokféleség talán az oklevelek hibás olvasásán is alapszik. 3 Egyházi szempontból a salzburgi egyházmegye és Pozsony már régidő óta szoros vonatkozásban állottak egymással. Prukli és pettaui plébánosok pl. már a XIV. század végén pozsonyi kanonokságot nyertek, (V. ö. Ortvay: Id. m. III. 244. I.) 4 H. Widmann : Geschichte Salzburgs. (Allgemeine Staatengeschichte.) Gotha, 1909, 11.305—329.1.— Tóth Z. : Mátyás király idegen zsoldos serege. A fekete sereg, Budapest, 1925, 218., 246., 248. lapok. r> A salzburgi csoportot nagyjából először H. Tietze állította össze : Albrecht Altdorfers Anfängt". Kunstgeschichtliches Jahrbuch der k. k. Zentral-Kommission. 1908, II. 11. lap. 18. széljegyzet. Részletesen feldolgozta F. Eichler : Die deutsche Bibel des Erasmus Stratter in der Universitäts-Bibliothek zu Graz. Leipzig, 1908. — Néhány darabbal megtoldva, idő-