Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

18. ábra. A. Scacciati aquatint aja F. Zuccari Uffizibeli rajza után. dalomban is többször említett rajzairól: két, fekete krétával vázolt akttanulmánylapról (19. és 20. ábra) szeretnék néhány szót szólani (E. 1. 17. a. és E. 1. 17.). E lapoknak hátán is akttanulmányok vannak és igy együtt voltaképen négy rajzról van szó. J. Meder, ki a rajzokat először publikálta, azon a véleményen van, hogy e tanulmányok, melyek ugyanannak az alaknak a négy rajzlapon együttvéve öt variánsát adják, egy modellszobrocska után készültek,

1 melyen Tintoretto a zuhanás motívumát tanulmányozta. Hadéin 2 e felfogás helyességét tagadja és Tintoretto összes rajzainak vizsgálata után arra a megállapításra jut, hogy a művész néhány antik szobor és Michelangelo müvei után készült másolatokon kívül még két szobor másolásával végzett tanulmányokat, melyeknek egyelőre ismeretlen szerzőit kétségkívül az olasz késő-renaissance mesterei között kell keresnünk. E szobrok egyike egy talapzatnélküli Atlas-szobor modellje. Ez volna az a szobor, melyről az öt budapesti rajz is készült, úgyszintén néhány lap az Uffiziben, a római Corsini-gyüjteményben és egy angol magángyűjteményben, melyeknek e sorozathoz való tartozását Hadéin állapította meg. Összesen tehát 21 tanulmány készült ugyanarról az alakról. A másik szobor, melyet a művész Hadéin szerint lerajzolt, küzdő férfiaknak nagyon szélesen komponált csoportja volt, valószínűleg Sámsonnak a szobra, ki testi súlyával a földre nyom néhány védekező philisteust ; oly módon, hogy alatta 1 J. Meder: Die Handzeichnung. Wien, 1919, 417. I. 2 D. Fr. v. Hadcln: Zeichnungen von Giacomo Tintoretto. Berlin, 1922, 27—28. lapok.