Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: Henrik csukárdi plébános miniátor

ket vizsgálódásainkba be kell vonnunk. Mindezen munkák könnyen felismerhető és egymás között teljesen egyező modort mutatnak és viszont nagyon közeli rokonságot a pozsonyi kéziratcsoporttal is. Mindenütt ugyanaz az ornamentika, hol gazdagabb folyondárrá fejlesztve, hol egyszerűbben, hosszú indákból fakasztva, — alapjában ugyanazon három fajtájú, nagyon jellegzetes levélpárból és a folyondárok kanyarulataiban ugyanazon színesen tarkálló, késő gótikus virágokból, mint a pozsonyi darabok dísze, közbeszórt aranygömbökkel. S ha az ornamentika általános jellegét nem találnók eléggé meggyőzőnek, akad a salzburgi kéziratcsoportban több olyan lap, mely vagy a maga egészében, vagy egyes részleteiben meglepő egyezéseket mutat a pozsonyi csoporttal. Legfontosabb e tekintetben a pozsonyi csoporthoz korban is legközelebb álló, Münchenben levő, ötkötetes Rohr-féle Missale,

1 mely az 1481-es évre van keltezve. E Missale négy kötelét Berthold Furtmeyer illuminálta, az ötödik kötet (sor szerint a harmadik) azonban legnagyobbrészt az említett salzburgi mester munkája. Missaléról lévén szó, a kötetben négyszer is előfordul a keresztrefeszítést ábrázoló jelenet (9. ábra). Mind a négy kép feltűnő egyezést mutat a gyulafehérvári keresztrefeszítéssel. Akár Mária, akár János, akár Jézus alakját vesszük szemügyre, az egyezés minden tekintetben meggyőző. Az egyetlen lényeges eltérés abban mutatkozik, hogy a müncheni lapokon nincsen tájképi háttér. De a Missale többi miniaturáinak vizsgálatánál kiderül, hogy még ennek sincs nagyobb jelentősége, mert egyéb lapokon (F 32. Krisztus az Olajfák hegyén és F 45.) ráismerünk a gyulafehérvári Missale tornyos városképeire, sajátságos naivitással megrajzolt előtereire — melyekben széles levelű növények terpeszkednek — és jellegzetes felhős egeire. A müncheni Missale 45. lapja, melynek miniatűrje Krisztust az Olajfák hegyén ábrázolja (10. ábra), nemcsak a tájkép, hanem a kompozíció általános elrendezése szempontjából is fontos egyezést mutat a gyulafehérvári Missale megfelelő lapjával. A Megváltó alakjának a kép közepén való elhelyezése és a magas dombra emelt kehely — nem véletlen egyezések. Ugyanilyen szembeszökő egyezéseket találunk a salzburgi művész egyéb 10. ábra. (München, Cod. 15710.) Hof- und Staatsbibl. München, 1912, 101. sz. — Eichler ; Id. m. 139. ].) — 15—16. Ezenkívül még egy nyomtatott Biblia (V. T. 1. A. 14(1) és egy keltezetlen, de egészen korai kézirat, az Apostolok leveleinek töredéke (V.l. E. 57.) a salzburgi Studienbibl.-ban, melyekre Frisch igazgató úr figyelmeztetett. 1 Staatsbibliothek, 15708—15712.