Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom
1514— 1515-bcn, a torony befejezése alkalmával adott borravalókkal együtt, közel 170 forintot kapott. 1 Hogy az írott adatok és a lemplom különböző kora részleteinek itt közölt összeegyeztetése helyes, ezt az a felirat is igazolja, amellyel az eperjesi jezsuiták a Szent Miklós-templomban, nyilván az ennek szentélyében fönnmaradt régi feliratokat és évszámokat összegyűjtve megörökítették. Iványi levéltári kutatásainak közzététele előtt abban a föltevésben voltam, hogy az ugyancsak egységes hatású templom csarnok alakjában egyhuzamban épült s ezért magam is kételkedtem az északi hajó középső boltszakasza alatt, a XVII. századbeli karzat fölé festett felírat hitelességében. A felirat adatait most, ismeretlen szerzőjének elégtételéül, itt közlöm. 2 A középső boltozat alatt (nyilván a főszentély északi árkádívei fölött az ívmezőkben) két (festett) pajzson ezek a feliratok voltak: A felséges fejedelem Ulászló, Magyarország és Csehország királya idejében szerencsésen befejeztetett. A másik pajzson: Az ezerötszázötödik évben készült el ez az épület s teljesen befejeztetett. A déli szentélyfalon, nyilván ott, ahol a mai sekrestyeajtóval egy vonalba eső ablak fölött János mester bemeszelt feje mered ki, ez az évszám volt: 1505. Alatta: 1(')34 albatum, vagyis először ekkor meszelték be a hajdan falképekkel díszített s faragott ékítményeiben színesre festett templomot. A szentély valamelyik keleti falán, nyilván az északi Mindszent-kápolnában: 1511. A főoltáron : 1490. A szentélypadokon: 1508. A koszorúba foglalt felirat alatt későbbi mondatszalagon azt olvassuk, hogy a templomot 1760-ban, majd ismét 1796-ban újból bemeszelték. A feliratban említett szentélypadok az egykori mennyezet híjával ma az orgonakarzat alatt, a torony belső falai mentén vannak fölállítva; gótikus szerkezetűek, de már intarziás díszűek s a díszítés fantasztikus tornyokat és egyéb épületeket ábrázol. A főoltáron csak Mária, Szent Adalbert és Miklós püspök emberfölötti nagyságú szobra s a szekrény feleken 3—3 szent kisebb szobra (ezek közül csak 4 régi) a magyar címeres predellával, a szekrénnyel és az elenyészett orommal készülhetett 1490-ben. Az oltárszekrényt 1696-ban a ma is meglevő óriási barokkoltár keretébe foglalták, mely Feldmayer Sebestyén akkori bíró költségén készült, Az 1490. évi oltár szobrainak mestere Kassai János sculptor imaginum lehetett, akinek a város 1491-ben 800 dénárt íizet valamiért. 3 Az oltár szárnyképeit 1696-ban szedték le s a XVIII. század végén a mai copf-stílű szentélypadok hátába foglalták. A Mária és a Szent Miklós életét ábrázoló képeket ugyanakkor festették ál úgy, hogy mesterükről ma alig lehet ítéletet mondani. Az utóbbi Iványi megállapítása szerint Péter festő volt, aki 1490-től 1527-ig szerepel Eperjesen, 1523-ig több ízben városi tanácsút- s a főoltár szárnyképein 1497-től 1506-ig dolgozott, közben azonban más munkát is vállalt és oltárokat egyéb helyekre, nevezetesen zemplénmegyei templomokba is szállított. 4 » U. o. 250, 1. 2 A feliratot eredeti latin nyelven Myókovázy közölte először az Archeológiai Közlemények XII. k.-ben, majd Ruby i. m.-ben. 3 Iványi: i. m. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1918. 31. 1. 4 Iványi: i. ni. I, 92, s köv. 1,-okon.
