Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

hajóba és az északi szentélybe nyíló boltíveket alátámasztják és cldeszkázzák, egyben elkészítik a bontáshoz szükséges állványokat s a boltozáshoz való faváz alkatrészeit,

1 Közben a kőfaragók a hajóbeliekhez hasonló két új pillér kövein dolgoznak s mire a bontási munkálatok véget érnek, július 9-én már le is rakják ezek lábazatát. A bontásért János mester és emberei 18 forint 32 dénárt, a pillérek faragásáért és fölállításáért 26 forint 67 5 dénárt kaptak ; kívülük Miklós és Mihály kőfaragók 15 forint 75 dénárt, úgy hogy az első évben a mellékkiadásokkal együtt az egész költség 100 forint.

2 1502 őszén már a hevederívek és a boltbordák faragásába is belefognak. A pillérek a hajóbeliektől csak abban különböznek, hogy a kétoldalt kidomborodó gerinchordozók nem szögletesek, hanem hengeresek s lombos ékítményű fejezeteik is vannak, aminthogy —• szentélyről lévén szó — a boltozatok is díszesebbre készülnek. A főszentélyben a maszkos végű gerinchordozókon nyugvó hálóboltozat egymást metsző bordáinak száma kettővel nagyobb, mint a hajóban s metsző pontjaiban apró címerpajzsok díszítik. A déli szentély csillaghálós boltozatain a négy zárókövet az evangélisták domború jelképei díszítik, a lekonyuló bordák mind a két oldalon metszik egymást s a déli oldalon az igy keletkezett mennyezetszerű fülkék alól István, László és Imre szent királyok mellképe domborodik ki. A kőfaragók a faragványokon 1503 végéig szakadatlanul dolgoznak s 259 forint 95*5 dénárt keresnek ezekkel ; a falakon dolgozó s részben a bontásból eredő anyagot befalazó kőmívesek díja 31 forint 83 dénár volt, anyag és egyéb költséggel együtt az egész évi kiadás 382 forint 32 dénár.

3 Még 1503-ban a város Máté ácsmester véleményét kéri ki a hajólető folytatásaként építendő új szentélytető dolgában. A munkát András kézsmárki ácsmester vállalja el 100 forintért. Ezt azonban nem a város fizeti, hanem a templomgondnokok a templompénztárból. 1504 május havában tűzvész támadt a városban s a főutcán 40 házat pusztított el. A templomépítés munkája megakadt, de nem sokáig szünetelt. A kőfaragók nyilván az ablakkeretek és kőcsipkéik faragásáért és berakásáért 84 forint 75 dénárt, a segédmunkások (ácsok, kőmívesek) 15 forint 36 dénárt kapnak s a templombővítés költsége a mellékes kiadásokkal ez évben 129 forint és 52'5 dénárt tesz ki.

4 Már az előző évben kezdhették a boltozást, mely 1505 március hó 25-től augusztus 19-ig folyik. A kőfaragók és kőmívesek ezért 65 forint 92 dénárt, a munka szerencsés befejezésének örömére pedig 200 dénár borravalót kapnak. Ugyanekkor az ablakok beüvegezésére 2000 darab hatszögletes lengyel üvegért 750 dénárt fizet a város. Egyéb kiadásokkal a szentély kiépítésének költsége 1505-ben 143 forint 78*5 dénár.

5 S minden bizonnyal még ebben az évben a tetőt is felrakták és bezsindelyezték, de erről, mivel nem a város fizette, a számadásokban nincsen szó. 1507—1508-ból városi számadások nem maradtak fönn, de csakis ekkor készülhetett az addig változatlanul meghagyott északi szentély kriptája, amely miatt itt a padlót közel két m-rel magasabbra kellett emelni. A kriptát a XVIII. 1 Iványi: i. m. 111. 122. 4 U. o. II. 247. és III. 125. t. - Iványi: i. m. II. 246. 1. 5 U. o. II. 248. és III. 126. 1. :í Iványi: i. m. II. 247. és III. 129. 1.