Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

vényes hálóboltozatait öt pár 10 m magas nyolcszögletes pillér tartja. A csarnoktemplom egymáshoz simuló apsisai közül a középső a másik kettő keleti falán túl a nyolcszög három oldalával, a két szélső a tízszög két oldalával záródik. Végül a hármas hajó nyugati homlokzatába a főhajó szélességében négyzetes alapú torony ékelődik. A szentélyzáródás a bécsi dómra emlékeztet, amelynek kercsztboltozatos szentélyéhez a hálóboltos hajót a XIV. század derekán kezdték hozzáépíteni. De míg az utóbbiban s egyéb német és magyarországi csarnoktemplomokban, így Lőcsén és Szepesolasziban, az oldalhajók rendszerint alacsonyabbak és a főhajó boltozata kellő világítás híjján állandóan félhomályba vész, Eperjesen a hajóban s a szentély későbben kiépített részében a boltozatok magassága egyforma, a világosság mindenfelé egyenletesen terjed szét, ami az épület belsejének térhatását hatalmasan fokozza. Egyformán magas hármas csarnokká az eperjesi templomot a hajóban kezdték átalakítani és úgy látszik, kellő anyagi eszközök híján, a kéthajós templom szentélyét egyelőre változatlanul hagyták. Mint feljebb láttuk, a kéthajós templom északi falát sem bontották le, hanem az új falakon tervezetteknél alacsonyabb ablakait és a régi boltozatot hordó köteges félpilléreket meghagyva, a falat egyszerűen négy méterrel magasabbra emelték. A kéthajós templom pillérsorát, fejezeteit leszedve, szintén csak egyszerűen megtoldották s az új pillérsor köveit kétoldalt kiugró sokszögű gerinchordozókkal az északi mintájára faragták. Sőt részben a kéthajós templom hatalmas körteprofilos hosszanti hevederíveit is fölhasználták s mind a három hajó boltsüvegeit egyforma, egymást dűlt négyszögek alakjában metsző kettős bordahálózatba falazták. A boltozalbordák végei szakaszonként minden átmenet nélkül olvadnak össze a pilléreken kétfelől kiugró gerinchordozókkal s a bolthajtáson végeik helyenkint metszik egymást, A lebontott déli torony vagy előcsarnok helyett a nyugati homlokzat falába ékelve új tornyot iktattak, s ez legalább is kétharmadnyi magasságban szintén még a XV. század elején épült. De ezzel aztán egyelőre be is lejeződött az újjáépítés s a további kibővítés szinte csak száz év múlva került sorra. Hogy a hajó csarnoktemplom formájú kibővítése a XV. század első tizedében történt, erre az Eperjessel szomszédos Soóvár egykori ferencrendi temploma a bizonyságunk. Ezt Soóvári Soós Simon 1 113-ban építette, amint erről a templom kapuja fölött ma is olvasható egykorú gót minuszkulás felirat értesít: Istam ecclesiam (íieri) fecit mgr Simon (Soós) filins mgri Johis Soos dicti de Sovvar ano dni millesimo CCCC° XI11°. Az eperjesinél jóval kisebb soóvári templom szintén háromhajós csarnok, de oldalhajói felényivel keskenyebbek, mint a főhajója s kisebb méreteinek megfelelően a hajók három szakasza keresztboltozatos. Ám a bordák gerincei épp úgy átmenet nélkül simulnak a két pár hatszögletes pillér végeihez, mint Eperjesen s profiljuk ugyanaz, mint ott a hajók hálóboltozatainak profilja. Szinte bizonyos, hogy ugyanazok a kőfaragók dolgoztak mind a két helyen s kétségtelen, hogy ezek Eperjesről kerültek Soóvárra és nem megfordítva.