Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről

szakát képviselik. Az idevonatkozó egész anyagnak újabb tüzetes vizsgálata után úgy hiszem, nehéz, hogy ne mondjam lehetetlen stílusának oly mértékű változását feltételezni, aminő az annyira különböző assisi és llórenci freskókban nyilatkozik. Tudjuk, hogy van Assisiben még néhány más freskó, amely ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint a Szent Szűz megkoronáztatása és a Szent Szaniszló életéből vett két jelenet; ezek a San Francesco egykori káptalani termében és a San Rufino oratóriumában levő két nagyméretű Keresztrefeszítés, továbbá a San Giuseppe intézetben levő Keresztrefeszítés töredéke; végül a Santa Chiara templo14. ábra. Martino di Bartolommeo (?) : Triptycbon. (Budapest, Szépművészeti Múzeum.) mának San Giorgio kápolnájában levő, restaurált Madonna négy szenttel. Ezek az assisi freskók teljesen egyöntetű csoportot alkotnak, mely valamivel későbbi stílust mutat, mint az előbb említett flórenci festmények. A kompozíció kevésbbé drámai, mint a P>ardi-kápolna freskóinál, az alakok, amelyeknek fejei kifejezők és gyakran rendkívül szépek, mozdulataikban elég mereveknek mutatkoznak. Ilyen módon sikerül némiképen rekonstruálnunk oeuvre-jét egy festőnek, akit föltételesen ((Giottino»-nak neveztünk és akit talán azzal a Giotto di Maestro Stefanoval lehetne azonosítani, aki meg van említve a «Szent Lukács céh»-ben 1368- ban, úgyszintén a Rómában V. Urbán pápa alatt dolgozott festők sorában 1369- ben.