Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről
OSVALD SIRÉX kapcsolatban, amelyeket majd neki, majd Giottinonak tulajdonítottak. aGiotto and áome of Iná followeráD című könyvemben a Maóo-Giotíino kombinált nevet használtam, követvén c tekintetben Vasarit, aki különben nem a legmegbízhatóbb tanácsadó ezekben a bonyolult és tőle meglehetősen távoleső kérdésekben. Miután a budapesti múzeum e nevezetes kis képének fölfedezése az egész kérdésnek újból való megvizsgálására indított, arra a következtetésre jutok, hogy mindazok a festmények, amelyeket eddig e kettősnevű művésznek tulajdonítottam, valójában két különböző festő munkái, akik közül az egyik minden valószínűség szerint a ((Medici Spezialit)-ban 1346 január és április hónapjai közt bejegyzett Maáo di Banco, a másik pedig a még igen fogyatékosan megállapított, Giottino neve alatt ismertetett művész. Mindazon alkotások, amelyekkel az imént foglalkoztunk, szerintem egy és ugyanazon kéztől származnak és ehhez a sorozathoz csatolom még a llórenci Badia Covone-kápolnájának rongált állapotban levő freskóit, amelyek stílusuknál fogva igen közel állanak a Santa Croce Bardi-kápolnájának freskóihoz, továbbá az Athen hercegének elúzetését ábrázoló freskót, mely a «Teatro \ erdi» lépcsőházában látható a flórenci Via Ghibellinán s amely arra a falra van festve, mely a ((Le Slinche» néven ismert régi flórenci börtönhöz tartozott. Ghiberti volt az első író, aki Maso müveit említi. «Maso Giottonak volt tanítványa — írja. Kevés olyan munkája van, amely ne lenne tökéletes. A festés művészetét lényegesen egyszerűsítette. Flórencben következő munkái vannak: A Szent Ágoston-rendi barátok templomában (Santo Spirito) az egyik kápolna ajtaja fölött: a Szent, Lélek története, nagy tökéletességű munka és ugyanezen templomnak a piazza felőli bejáratánál egy tabcrnákulum, melynek bensejében a Madonna van sok személy társaságában, csodálatos művészettel készítve. Ügyessége rendkívüli volt: a minoriták templomában (Santa Croce) egy kápolnában Szent Szilveszter és Konstantin császár legendáját festette meg. Nemes lélek volt, mindkét művészetben nagy tehetséggel megáldva. így négy «braccia» magas, csodálatraméltó márványalakot is faragott a Campanilében. Járatos volt a művészetnek ebben a két ágában és nagyon értelmes. Sok tanítványa volt, akik valamenynyien igen gyakorlott mesterek voltak.» A Ghiberti által említett munkák közül egyedül a Santa Croce San Silvestrokápolnájának freskói maradtak fönn. Vájjon lehetséges-e követnünk Ghibertit egyéb attribucióiban is? Mindenesetre meglehetős meglepetéssel tapasztaljuk, hogy egy Ghiberti után következő másik tekintély, a «Libro di Antonio Billb (amelyet 1500 — 1507 között szerkesztettek) a Piazza di Santo Spirito tabcrnákulumát, amelyet Ghiberti Masonak tulajdonított, egy Giottino nevű másik festő nevével jelöli, a San Silvestro-kápolna freskóit nem emlíli és Masot csak mint a Palazzo del Podestà folyosójában levő egyetlen freskónak szerzőjét ismeri, amelyről Ghibertinél egyáltalán nincs szó. A Ghiberti és a «Libro di Antonio Billb előadása közötti kirívó ellentétek nem kerülték el az utánuk következő írók figyelmét. A Codice Magliabecchiano (XVII.) névtelen szerzője beéri azzal, hogy lemásolja amazokat és a tabernókulumot előbb Masonak, majd Giotlinonak tulajdonítja. Vasari, aki
