Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
A Szépművészeti Múzeum 1924-1926-ban
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM I924-1926-BAN A) A gyűjtemények gyarapodââa, Az 1924—26. években az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumnak már régóta küzdelmes anyagi helyzete egyrészt az állami javadalom némi emelése, másrészt a belépődíjak rendszeresítésével járó jövedelem következtében lassú és szerény javulást mutatott. Az 1924-ik év ugyan még az előzőknél is súlyosabb volt, mert az állami javadalom még elégtelenebb volt, mini előbb, s a társadalom támogatására is kisebb mértékben lehetett számítani, azonban az 1925. évvel már némi könnyebbedés állott be, a legnyomasztóbb gazdasági gondok valamennyire enyhüllek, s lehetővé vált, legalább az adminisztráció körében előállott legfeltűnőbb hiányoknak helyrehozása. Az intézet vásárlási javadalma azonban még mindig olyan messze maradt el a régi mögött, hogy aligha van kulturális közintézmény, amelynek egykori és mostani helyzete között kirívóbb lenne e tekintetben a különbség. A Szépművészeti Múzeumnak tudományos és művészeti célokra szolgáló javadalma - figyelembevevő az évek során állandóan előirányzott rendkívüli javadalmat is több mint 200,000 aranykorona volt egykor, de legnagyobbrészt a múzeumnak szánt vásárlásokra fordították azt a 180,000 korona javadalmat is, amely «Allami vásárlásokra és az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum anyagának gyarapítására" volt a költségvetésben előirányozva. Egyos esetekben ezenfelül még rendkívüli dotációban is részesült a múzeum. Ilyen rendkívüli javadalomból vásárollak például 1912-ben a múzeum második Frans Hals-képét 225,000frankéri. Ezzel szemben az újabb idők javadalma még az 1925-ben történt emelés után sem lesz ki többet, 25,000 aranykoronánál. Ennyit fordíthattunk költségvetési javadalomból a régi és modern festészet, szobrászat és grafika gyűjtésére, a könyvtár gyarapítására, a Magyar Történelmi Képcsarnok és az újonnan felállított Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum tudományos szükségleteire együttvéve. Ezt kell mérlegre lennie annak, aki egykor ítélni fog arról, amit a Szépművészeti Múzeum ebben a nehéz helyzetbon végzett, s a következő beszámolóhoz is a felsorolt, adatok adják meg a helyes és igazságos nézőpont oi. a) Képtári osztály. A régi képtár 1924-ben csak adományozás útján gyarapodott. Az ajándékozás útján szerzett művek egyike azonban az olasz quattrocento-fostészetnek kiváló emléke, mely örvendetes gyarapodási jelent. Ez egy Sandro Botticelli körében keletkezett s Keresztelő szt .Jánost ábrázoló festmény, mely a Vieweg Gampo-gyüjtcményből (Braunschweig) származik. (2. ábra.) A kép a bécsi műkereskedelemben egy gyűjtőakció útján szereztetett, melyet Pct.ro vics Elek tíz évi igazgatói működésének fordulója alkalmából a Szinyei Morse Pál-társaság és budapesti műbarátok kezdeményezlek. Az adakozásban a következők vetlek részt : A Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete (500 angol fonttal), Drucker Géza, Frankel Ernő, Frachter Lajos, Glück Frigyes, báró Halvány Ferenc, báró Herzog Mór Lipót, dr. Hirsch Albert, Horváth Nándor, dr. Kónyi Hugó, dr. Majovszky Pál, Mauthner Zoltán, báró Taxisné Groedel Dóra, Tószegi Richárd, Wertheiincr Adolf és Wolfncr Gyula. Néhai gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspök Gebrandt van den Eeckhout-nak, Rembrandt tanítványának (1621—1674) «Tudos könyvei közöli » c. szignált festményét hagyta, végrcndelotilcg az intézetre. Végül Porkay
