Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről

7. ábra, Pseudo Nardo : A Királyok imádása. (Budapest, Szépművészeti Múzeum.) Orcagna művének stílusához nagyon közel áll egy kis predella (kat. sz. 40.), mely a Királyok imádááát ábrázolja s a sienai iskolának van tulajdonítva (7. ábra). A katalógus szerint még arról is szó volt, hogy Bartolo di Maestro Fredi-nek, majd Lorenzo di Niccolo-nak tulajdonítsák, — oly atlribuciók, melyek szerintem nemcsak helytelenek, hanem egymással meglehetősen ellentétes stílust is jeleznek. Sajnos, a festmény nincs épen kitűnő karban, de szerencsére megmenekült mindenféle restaurálástól és az alakok teljesen megőrizték stílusbeli jellegüket. Az nyilvánvaló, hogy ennek a festménynek szerzője Orcagna egyik tanítványa, aki ugyanúgy viszonylik a XIV. századi flórenci festészetnek ehhez a nagy, központi jelentőségű alakjához, mint Giovanni del Biondo. Könnyen felismerhetjük kezét a fiesole-i Bandini-múzeum öt kis predella-képén, melyek Jézus születését, Jézus imádását, a Keleti bölcseket, Jézus bemutatását a templomban (8. ábra) és a Betlehemi gyermekgyilkosságot ábrázolják, s amelyek, noha rossz karban vannak, színben még igen szépek. Ez a predella azonban bizonyára kevésbbé jelentékeny alkotása a mesternek, aki Orcagna műhelyének kétségkívül jelentékeny tagja volt, amint ezt igazolják olyan alkotások, minő a flórenci Akadémia nevezetes triptyehonja, mely a Szt. Bernát látomását ábrázoló középső részből, egy-egy szentet ábrázoló két szárnyból és a hat képből álló predellából van összeszerkesztve (9. ábra). Ma határozottan azt tartom, hogy ez az eddig Orcagna fiatalkori munkájának vélt tripfychon egy másik festő munkája, akinek kevésbbé szobrászi stílusa inkább a színezés gazdagságával válik ki. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. IV. 3