Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Pigler Andor: XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban

hogy valójában itt is a barokk művészei elveinek mindenike gyakorolja még jogait, Nem járhatunk messze az igazságtól, ha a keletkezés idejét az 1750 körüli évekre tesszük. A lélektani és formai koncentráció és a gesztusok biztos jellemző ereje a mester egyik legkiválóbb rajzává avatják ezt a lapot.

1 A mester késői, nagyvonalú s a mellett tónusos hatású tollrajzmodorának példája a keresztje mellett térdreroskadt Szent Andrást ábrázoló tanulmány Cl2. ábra. Delhaes 1. hagy. Tollrajz tintával. Mag. 204; szél. 30'8 cm. Gyűjtőbélyegek: Lugt 146S., 761.; egy további gyüjtőbélyeg kivehetetlen). Szinte iskolapéldája a párhuzamosan függélyes vonalrendszer alkalmazásának, melyet Tróger az árnyékolásban és modellálásban talán Ignaz Bendl rézkarcainak hatása alatt 12. ábra. Paul Tróger: Szent András. (Budapest, Szépművészeti Múzeum.) tett magáévá. A mester képzelete itt is feltétlen biztosan látja a formák nagy egészét, azonban a tollvezetésben sajátos reszketegség áll he. Ha az utóbbi jelenség csak az árnyékolásban jelentkeznék, tekinthetnők azt az atmoszferikus hatások keresésének eszközéül ; minthogy azonban a körvonalak vezetését is ez a sajátság jellemzi (1. pl. a szent bal alsókarját), bizonyos, hogy a már öregedő művész gyengéjével állunk szemben. Olyan felületességet, mint a milyennel ilt a bal alsólábszárat rajzolta, korábbi éveiben Tróger szintén nem engedett volna meg magának. Ezt a részlettanulmányt az 1750 után festett dreieiclieni nagy 1 A lap hátoldalán a művész írása tintával : «lange 7 khlafter 1 se h : 3 Zol — breite 6 khlafter 2Va seh:», ami persze nem jelölheti a kivitel méreteit, mert akár falfestmény, akár oltárkép alakjában valósult meg a koncepció, közel 14 méter magas képmező legalább is valószínűtlen. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. IV. 24