Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Pigler Andor: XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban

gálnak az ábrázolás tartalmi és formai magvához, melyet teljes megvilágítás ér.

1 A repoussoirnak ilyen alkalmazásával hatásosan fokozódik az alakok térben és levegőben létezésének benyomása. Ugyanennek a kompozíciónak továbbélése érdekesen kísérhető figyelemmel Unterbergernek azon a kis, sárgásszürke grisaille-képén (mag 28 ; szél. 35'5 cm), mely a meráni Museo Civicoban tévesen Matthäus Günther neve alatt szerepel: az alakok beállítása több tekintetben módosult s a képmező pendentifszerűen keretezett, szélességi formátumot öltölt. A straubingi oltárképet és előkészítő vázlatait jellemző térbeli lazasággal és enyhe fényvezetéssel szemben mutatkozik be Unterberger művészetének másik oldala azon az 1751-ből származó hatalmas oltárképen, mely a bécsi Szent Mihálytemplomban egykor a főoltárt díszítette, jelenleg pedig a kereszthajó jobboldali szakaszában függ, csaknem észrevétlenségre kárhoztatva.

2 Tárgya, Szent Mihály diadala a Sátán fölött, Guido Reni (Róma, S. M. della Concezione) és Luca Giordano (Bécs, Művészettörténeti Múzeum, 191. sz.) képe nyomán az osztrák barokk egyik legkedveltebb kép- és szobortárgya.

a Unterberger bécsi oltárképén az erőteljes formák vad szenvedélyességgel zsúfolódnak össze — valóságos horror vacui — s az ábrázolás konvulzív jellegéi csak fokozza a nehéz színösszetétel, a ruhátlan testek rőt árnyalata. Ehhez a drámai hatású festményhez készült a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményében őrzött második hiteles Unterberger-rajz, mely ismét a művész megszokott technikáját mutatja. (7. ábra. Esterházy-gyüjt. 21. 4. sz. Kékesszürke papíron, tinta tollal; tus és fehér vízfesték ecsettel. Mag. 422; szél. 22*5 cm. Hálós beosztás nyomai ceruzával.) A teljesen kialakult koncepciói rögzíti meg. Erre mutat a gondos, szinte pedáns kidolgozás s a fény- és árnyékhatásoknak ellentélekre építő teljes hangszerelése. Az alsó jobb sarokban sziklóba kapaszkodó ördög képviseli a való világhoz legközelebb eső szférát, mely sötét valószerüségében jelenik meg. Feljebb baladva, az árnyékok egyre halványodnak, míg végre az angyalokon és az Úr alakján tejszerűen enyhe világítás ömlik el. Ugyancsak a Szépművészeti Múzeum rajzgyüjteményében van (U. L. 24. sz.) Unterbergernek egy korábbi vázlatrajza, ugyanehhez a kompozícióhoz, de csupán körvonalozott alakokkal. (Tollrajz kékesszürke papíron. Mag. 43 2; szél. 25*2 cm. A két vázlatrajz összetartozását dr. Hoffmann Edith állapította meg.) A hátoldalon olvasható jegyzet a festmény méretét is megadja : 22 láb magas és 11 láb 2 hüvelyk széles. Ez a kontúrrajz a kompozíció felső felét mór teljesen kialakulva mutatja, a Sátánnak alázuhanó hadait azonban még szinte áttekinthetetlen tömkeleggé gomolyítja, melyben az egyes alakokhoz tartozó végtagok csak üggyel-bajjal kapcsolhatók össze. Ezzel szemben a fentebb említett végleges vázlaton körülbelül ugyanolyan formaelemekkel, de következetesebb megszervezettség útján sokkal világosabb képbenyomást nyerünk- A háton fekvő Sátánban az alázuhanó csoport is főalakot kap s azáltal, hogy itt Szent Mihály haragja és 1 K. Zimmeier: Michelangelo und Franz Sebald Unterberger. Innsbruck, 1902. S. 21. - A. Schnerich : Wiens Kirchen und Kapellen. Wien, 1921. S. 79 f. 3 Unterberger is többször feldolgozta. V. ö. K. Zimmeter : id. m. S. 28.