Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Pigler Andor: XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban

idomulva, enyhébb és derűsebb felfogásmódba megy át. De rendkívüli ügyeimet érdemel, hogy a különböző lélektani beállítás ellenére is, Altomonte művészete következetesen a seicento római festőinek egy csoportjához igazodik. Nem a fény és árnyék drámai ellentéteire építő Caravaggio-követőkhöz, sem az illazionizmus problémáinak kutatóihoz, hanem a klasszicisztikus irányt kéjtviselő Andrea Sacchihoz, Carlo Marattihoz, másodsorban Ciro Ferrihez. Miként ezeknél, úgy Altomontenál is a főhangsúlyl mindig a koncepció formai elemei hordják s a képszerkesztés tektonikus jellegét a részletformák viszonylagos izolálhatósága eredményezi. Plasztikai tömegszerűség, a kiszakított egyes alak kontúrjainak letapinthatósága s a fénynek és árnyéknak a formák által meghatározott elosztása jellemző ábra. Martin és Bartholomäus Altomonte : Mennyezetfreskó. (St. Florian, Kolostor.) 2. ábra. Martin Altomonte : Allegorikus nőalak.