Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

57. ábra. Zanetti : Clair obscur. 58. ábra. Zanetti : Parmigianino után. (Budapest, Szépművészeti Múzeum.) melyeket kétségen kívül ő maga készített magának mintaképül, átültelve Parmigianino bodros, szeszélyes, ideges vonalait a fametszet kívánalmainak megfelelő, egyszerűbb formákra (57. ábra). A rajzok nagyságban pontosan megegyeznek a hozzájuk viszonyítva tükörképes metszetekkel és minden ízükben sokkal későbbi nyelven szólnak, mint Parmigianino rajzai. A kontúrok mentén haladó apró, finom pontocskák, melyek egy vékony hegyes tűtől származnak, mutatják, hogyan vitte át Zanetti az előkészítő rajzot a fadúcra. Ugyanez áll a «Jupiter imadasa» című rajzról (E. 4. 13.), melyet Meder Parmagianino,

1 Fröhlich-Bum pedig (iirolamo Mazzola-Bedoli rajzaként, publikált, Ennél a rajznál az előbbinél kedvezőbb helyzetben vagyunk, amennyiben ismerjük Parmigianino eredeti vázlatát a British Múzeum-ban s így nagyon jól meg tudjuk ítélni, hogyan rajzolta meg Parmigianino ugyanazt a kompozíciót. A londoni rajz csupa könnyed finomság és kellem, a budapesti pedig nehézkes és üres. Hogyan származhatna e két rajz ugyanegy kéztől? mint Meder véli. Fröhlich-Bum könyvének egy helyén, helyesen ismerve föl a rajz gyenge voltát, így említi: «eine Nachzeichnung (a londoni rajz után) im Gegensinne»

2 (megtévesztve Meder publi1 Alb. Werk 925. Tévedésből tükörképesen nyomva. 2 Fröhlich-Bum: Id. m. 86. 1. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. IV, 22