Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról
Bolognából arról értesíti don Cesare d' Este titkárát, Girolamo Galeazzit, bogy Ferrarából a herceg számára elküldetett négy képet, melyek közül Venus és Pluto a Garracciak munkája, Opi és Eolus Cavazzoneé. Nagyon valószínű, hogy az Eolus alatt Flóra és Zefir képét kell értenünk, mert hiszen négy egyforma képről van szó a levélben és a négy meglevőn és felsorolton kívül nincs más olyan képe a képtárnak, mely ebben a formátumban készült volna és ily nyilvánvalóan összefüggne az említettekkel. így Cavazzone szerzőségének végleges bizonyítékául tekinthetjük Lambertini gróf levelét. Az alulnézetben felvett, erős rövidülésben levő alakok rajza világosan rámutal- a festmények rendeltetésére, vagyis arra, hogy mennyezetdíszílésre voltak szánva. Venturi tekintetbe véve azt a körülményt, hogy a képek Gesare d' Este számára készültek, arra a nagyon helyes megállapításra jutott, hogy a képek valószínűleg a Palazzo dei Diamanti valamely termének mennyezetképére voltak rendelve s mint ilyenek küldettek Bolognából Ferrarába. Annibale Garraccinak tanítványa és a római Farnese-palola freskóinak megfestésénél 1(306—1609-ben segítőtársa volt Sisto Badalocchio (1581 vagy 1585—1647). Számos munkája közül kettő a parmai képtár kincsei közé tartozik. Az egyik, szent Ferenc víziójának ábrázolása, a mester legérdekesebb művei közül való darab, a másik, mint új szerzemény, nem régen került a képtárba. Addig a parmai szent Anna oratóriumot díszítette. 1 A festmény a Madonnát ábrázolja szent Ferenc és szent Mátyás apostol között (39. ábra). A nevezett Oratórium azelőtt a szent Mátyásról elnevezett parochialis-templom épülete volt s csak ennek 1611-ben történt megszűnte után adatott át annak a konfraternitásnak, mely ma is bírja. Az oltárkép, mely nem tartozik Badalocchio legjobb munkái közé, nincs évszámmal ellátva, de az a körülmény, hogy a képen szent Mátyás van ábrázolva, kétségtelenné teszi, hogy abban az időben készült, mikor az épület még szent Mátyás-temploma volt, tehát 1611 előtt, Sisto Badalocchio-nak még ifjúkorában. A Szépművészeti Múzeum egy rajza (E. 10. 5.), mely mindeddig Tiarini nevét viselte, e képhez készült tanulmányul (38. ábra). A festménytől csak parányi, jelentéktelen részletekben tér el. A formáknak egymásmellé rakott erős tollvonásokkal való árnyékolása, a rajznak kevésbbé festői, mint inkább grafikai modora világosan arra mutatnak, hogy oly művésztől származik, kinek a rézkarcolásban is nagy gyakorlata volt s kinek az olasz rézkarc fejlődésében nem jelentéktelen szerep jutott. A festmény maga a művész római tartózkodásának közvetlen hatásáról tanúskodik, mert a Madonna mozdulata Rafael vaticani mennyezetképéről, a (dvöltészet»ről van átvéve. A kép egyébként érdekes átmenetet mutat a fiatalabb bolognai festők munkáihoz és különösen Guercino műveivel tart szoros rokonságot. A cremonai festők vonzó csoportjából a színezés és kifejezés ereje által kiválik Giovanni Rattista Trotti, másként il Maloááo (1555—1619), ki eredetileg Bernardino Campi tanítványa volt, később inkább Gorreggio és Sojaro hatása alá került. Trotti egyik rendkívül szép, kisebbméretű festménye látható a cremonai képtárban, mely Cremona város megszemélyesítőjét ábrázolja, egy harci mezbe 1 Cl. Ruta: Guida... delta cittá di Panna. Milano, 1780, 27. 1. — itt említve még 1908-ban is a Thieme — Becker-féle művészeti lexikonban. II. 330. 1.
