Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

lelkiismeretes tanulmányozásának ismérveit — inkább arra enged következtetni, bogy a valami módon alátámasztott alak természet utáni rajza alá csak úgy kép­zeletből, hevenyészve rajzolt oda a művész néhány végtagot. Nem is ehetne meg­érteni, hogy egy esztétikai szempontból ennyire ki nem elégítő szoborcsoportot rajzolt volna le a művész, akárcsak stúdium kedvéért is. De 1 ladeln lellevésének helytelenségéről meggyőz már az a tény is, hogy a íoalakról épen 21 tanul­mány~alqpjáii tudjuk, hogy különálló figura volt. Tintoretto nagy kortársától, Paolo Veroneáetől (1529—1588) való a Szép­művészeti Múzeum egy rendkívül szép rajza (E. 6. 24), mely régidőklől fogva — időközben a múzeum gyűjteményében erős ingadozással Veronese műveként szerepelt. A lap elő- és hátlapjára ugyanaz a tervezet van rajzolva, (23. és 24. ábra) egy szerzetes, aki valamit hevesen magyarázva, közeledik egy velencei dogé trónusa felé ; a háttérben a velencei Piazzelta látszik a tenderrel, szent Márkus és szent Tiva­dar oszlopaival. Ez a szerzetes amiensi Péter és a doge Vital Michèle. A kom­pozíció pedig vázlatul készült egy vászonra festett tervezethez, melyet kárpit szövéséhez szánt Veronese. A tervezetet egy másik darabbal együtt a szenátus rendelte meg a művésznél a Colleggio számára, a Doge-palotába. Ridolfi még látta a nagy vásznat Giuseppe Caliari házában, ki utolsó örököse volt Veronese családjának; azóta a munkának nyomaveszett. A vásznat Ridolfi következőképen írja le: 1 «Conserva di più due lunghe tele, che Paolo dipinse per ordine del Senato, che dovevano servir per tesser arrazzi per lo Colleggio ; in una apparisce 1' atto memorando die Religione fatto dalia Republica, all' hora, che il pio Buglione muovendo le armi per ritorre il Sepolcro delF humanato Dio dalle mani degli infedeli (per lo cui fine s' erano collegati molti Prencipi e Capitani deli' Europa alle esortationi di Pietro d' Amiens Eremita ; che se ne stà dinanzi al Doge Vital Michèle) spedi per quella impresa ducento legni sotto la direttione di Henrico Contarino, Vescovo Castellano e di Michèle figliuolo del Prencipe, soc­corendo di abbondevoli vettovaglie 1' esercito Christiano, e già si veggono nel mare le allestite galee con dorati fanali e ventilanti bandiere, che si avviano al partire.ï» A kompozícióról némi szerény fogalmat ad egy metszet, melyet Francesco Petrucci flórenci festő grisaille-másolata alapján készített Fra Giovanni Antonio Lorenzini (25. ábra). Hadéin állapította meg Ridolfi szövegének a Lorenzini-féle met­szet kompozíciójára való vonatkozását.' 2 A múzeum rajza több lényeges pontban eltér a kész kompozíciótól. Itt még avval sincs a művész egészen tisztában, hogy a főalakot, amiensi Pétert, hogyan állítsa be a képbe ; kétszer is kipróbálja egymás­melleit a megoldást. Eleinte az oszlop elé is tervezett egy apród (?) alakot, melyet utóbb elhagyott, jobban mondva helyette egy ifjút helyezett a baloldali korlát elé. A dogé sincs még itt annyira kiemelve, mint a kész kompozíción, ahol megválto­zott a jobboldal is, a középtér egyhangú férfi félalakjainak sorával nem épen a legszerencsésebb módon. 1 C. Ridolfi: Le maraviglie dell' arte. Kiadta D. Freiherr von Hadéin. Berlin, 1914, I. 344. 1. - Ridolfi-Hadeln : Id. in. II. 311. L, ad. p. 344. Abs. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents