Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

W. Amelung: Plutonnak felajánlott fogadalmi dombormű a Szépművészeti Múzeumban

felé, nehogy az a beteget megriassza. Bryaxis alexandriai Sarapisa is hasonlóképen tette kezét pokolkutyája oroszlánfejére. Csak természetes, hogy reliefünk tárgya egy Suidasnál található és Aelianusból merített hagyományt idézett a kutatók emlékezetébe (1. ©£Ó7rojj.7roc, Ilapíac XíO-ou, tp-9-07]), amely szerint Theopompos komédiaköltő sorvadásba esett s már teljesen elaszott, Asklépios azonban meggyógyította s ismét életképessé tette. Ennek emlékére Theopompos sírján parosi márványból emléket állítottak, mely Theopompost sorvadástól gyötörve, klinén fekve ábrázolta; feléje fordulva a kezét segítőleg fölemelő Asklépios állott, oldalán egy mosolygó fiúval. (Az irodalmat 1. Dehn : i. h. S. 401 ; csak reliefekről lehetett szó, bármennyire erősítgeti is a szöveg, hogy a kliné is kőből készült, ami domborműnél úgyis magától értetődik.) Theopompos Aristophanes fiatalabb kortársa volt, a szobrásznak tehát, aki a síremléket készítette, az alopekei Demetrius szellemében dolgozó mesternek kellett lennie, similitudinis quam pulchritudinis amantior. (Quintilianus Inst. 5. ábra. Rajz Hirt : Bilderbuch für Mythologie-jából. orat. XII, 10, 9.) A dombormű Asklépios beteglátogatását ábrázolta, amit Ziehen jogosulatlanul vont kétségbe. Homályos pusztán az ifjú szerepe marad ; ha róla azt mondják, OTto^siehow xoct outoç, úgy ebből az következik, hogy Asklépios is mosolygott; Aelianus magyarázatát nem fogadhatjuk el. Avagy egy adorans volt az ifjú, aki az istennél, mint rendesen, kisebb lévén, gyermekszerűleg hatott? Ennek a leírásnak az illusztrálására még egy másik, csak képekből ismert reliefet is igénybe vettek (5. ábra; legrégibb publikációja: M ill in : Mythol. Gallerie Taf. XXXII, 105), melyről senki sem tudja, hogy jelenleg hol van s melyet épen ezért — jogtalanul meggyanúsítottak. {Dehn : i. h. S. 403.) Nincs emberi képzelet, mely reliefünk újonnan talált töredékéből ezt az Asklepios-domborművef megteremthette volna, amint Dehn azt föltételezi. Minden teljesen hitelt érdemlően hat rajta, a kliné különleges támlájának kivételével, melyet a rajzoló teljesen félreértett. Itt is megtaláljuk a kliné alatt a szandálokat, a csészét és a kancsót s megtanuljuk ebből, ami úgyis természetes, hogy ezek a tárgyak minden betegágy fölszereléséhez hozzátartoznak. Asklépios a beteg felé fordulva áll és ópsfei oi tf|V Traiíóvtov /sïpa (Suidas.) Ez teljesen talál a Theopompos-reliefre, melynek idejébe ezen dombormű mintaképének keletkezését is tennünk kell.