Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

F. Takács Zoltán: Jegyzetek Munkácsy ifjúkorához

ját befejezve kétkerekű egylovas ponnyfogaton nap-nap után áthajtott Redingenbc a postájáét. Vendégeivel szemben a szeretetreméltó házigazda volt, de nem a közlékeny, meghitt barát. A férj és feleség közti viszonyból is hiányzott a bensőség. A házasság két teljesen különböző hajlamú és érzésű ember egyesülése volt. A nagyvilág középpontjában élő Munkácsy lelkét csak egy nő hódította meg: Chaplin asszony. Barátságosan elcsevegni leginkább a falusi gyermekekkel szeretett. Tudva mindezt, könnyű elképzelni, hányszor gondolhatott vissza sok- sok magányos órájában a rég letűnt napokra, hányszor kereshette önmagát a gyermekkori emlékek ködfátyolos képei közt, abban az állapotban, amikor az egyéniség még fejletlen, kialakulatlan, de annál tisztább, ősibb anyagból áll. A mélyérzésű ember első benyomásai irányadók szoktak maradni az egész életre. Munkácsy első benyomásai pedig ugyancsak nagyok és mélységesen szomorúak voltak. aLegrégibb emlékeim — írja ő maga emlékirataiban — 1848-ra nyúlnak vissza. Annak a harcnak a zajából születnek, melyet a nemzet szabadságharcának nevezünk. Négy éves voltam akkor. Természetes, hogy semmit sem értettem meg. Csak zavaros fogalmam maradt meg arról, hogyan tombolt a miskolci csata. Szüleim ebben a városban laktak, mely hol az ellenség, hol a magyarok birtokába jutott .. .» Elmondja azután hogy az oroszok közeledésének hírére atyja felpakolta őket anyjukkal együtt s elküldte a Mátra-hegységben fekvő Cserépvárra. Elmondja azt is, hogy útközben kozákok támadták meg kocsijukat és csak anyjuk könyörgésére bocsátották őket szabadon. Van Munkácsytól egy képünk is a Szépművészeti Múzeum tulajdonában. Kis olajfestmény, 1866-ban vagy 67-ben készülhetett, mikor a fiatal művész már a müncheni akadémián tanult és Franz Adam csataképfestő tanítványa volt.

1 Az isaszegi csatateret ábrázolja a kis méretű kompozíció, melyben nem annyira a figurális elem, mint inkább a tájkép, a borús hangulat a fődolog. Keletkezéséhez megjegyezhetjük, hogy a hatvanas évek végén, az alkotmányos élet beálltával, a jobbérzésűek különös hévvel fordították figyelmüket a szabadságharc története felé. Megjelentek az első történelmi művek a szabadságharcról. Hírlapjaink, folyóirataink egymásután hozták a 48-as hadvezérek, államférfiak életrajzait, képmásait, a megemlékezéseket a nevezetes haditettekről, azok szinteréről stb. Számos ilyen ábrázolás jelent meg a Vasárnapi Újságban is, mellyel a művész ezidőben összeköttetésben állt. E folyóirat 1867 -68 és 69 es évfolyamaiban több nevezetes csatatérről jelent meg fametszetű kép. Nagyon valószínű, hogy Munkácsynak is ezek a látképek adták meg a szerencsés ötletet arra, hogy az isaszegi győzelem színterét megfesse, a képet azonban, amint látszik, inkább magának szánta. Azért állítom ezt, mert semmi sem adja vissza jobban a Munkácsy-féle 1 F. Takdcá Zoltán: Az «Isaszegi csatatér» Munkácsy Mihálytól. Művészet, 1915. évf. 278—282. 1.