Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya

már messziről is elárulják. Bár már a régebbi ausztriai épületek egynémelyike is szakított a középkori ízlésre valló régi magas tetőkkel,

1 mégis Hildebrandtnak terraszszal és kupolával kapcsolatos tetőmegoldása a mester olaszországi iskolájára vezetendő vissza. Nála már nincs jelentősége a kéményeknek, melyek a régebbi német, de főként francia épületek dekorativ kiképzésénél oly nagy szerepet játszottak.

2 Mindazokat az olasz eredetű elemeket azonban, melyeket a ráckevei kastélyon kimutattunk, Hildebrandt oly egyénien formálta át, hogy ez a korai alkotása is már az osztrák bárok különleges szelleméről, nekilendülő fejlődéséről tanúskodik. Hiába született, tanult Hildebrandt Olaszországban, a germán érzés már első művében kiütközik. Építőművészi stílusa — közvetlen olasz tanulságai dacára is — már az ausztriai szerényebb eredmények szerves fejleménye gyanánt jelentkezik. De hogy ezekből a határozatlan jellegű és akarású alkotásokból a diadalmas osztrák bárok fája kilombosodjék, ahhoz elkerülhetetlenül fontos volt, hogy az osztrák architektúrát a nagy lendületű és merészebb olasz építőművészettel ismét beoltsák. Ez a feladat az idősebbik Fischer von Erlachnak és Hildebrandtnak jutott osztályrészül és ennek hasznát mindjárt az ő zsenijük látta először. Hozzájuk harmadiknak a luccai Domenico Martineiii csatlakozott, kinek szintén lényeges része van az olaszországi bárok építészet eredményeinek ausztriai átültetésében. (Lásd II. Tietze: Dom. Martineiii und seine Tätigkeit in Österreich. Jahrbuch des Kunsthist. Institutes des öster. Staatsdenkmalamtes. XIII. 1919.) A francia architektúra tudatos tartózkodása, szabályossága erre a szerepre az olasznál kevésbbé volt alkalmas. Ez nem gyújthatta föl annyira a bonyolultabbra vágyó, de még szunnyadozó német képzelő erőt, mely éppen ennél az első két mesternél mindjárt oly egyénien jutott kifejezésre. A ráckevei kastélyban azonban már az újabb olasz hatás által megtermékenyített osztrák bárok szellem jelentkezik meglepő határozottsággal. Egyike az osztrák klasszikus bárok legkorábbi jellemző példáinak és mint ilyen, e stílus kialakulásának történetében elsőrendű fontosságú. Emellett azonban Hildebrandt építőművészi fejlődése szempontjából is különös érdeklődésre tarthat számot. Befejezésül reá kell még mutatnunk a ráckevei kastély és az idősb Fischer von Erlachnak tulajdonított bécsi Schwarzenberg-palota közötti lényeges hasonlóságokra. Különösen a két épület kerti homlokzatára vonatkozik ez, melyeken nemcsak a részletmotivumok rokonok, hanem az egész architektonikus megoldás is közelebbi kapcsolatra vall. A középrész megoldásának különbségét leszámítva, számottevő eltérés csak a nagy ablakok fölött levő négyszögletes táblamélyedésekben állapítható meg, melyek Ráckevén hiányzanak és amelyek Bécsben egy látszólag közbeiktatott emelet ablakait mimelik. Ezenkívül a rövidebb oldalrizalitok is erősebben ugranak ki a ráckevei kastélynál. Mindkét épület a vauxi kastély leszármazottja, mégis igen valószínű, hogy a ráckevei kastély és a bécsi palota között közvetlenebb összefüggés is van. A Schwarzenberg-palota tervezési 1 így a bécsi Grundemann-palota. {Tieíze: op. cit. 367. old.) Lásd még Praemer rajzát. (Ugyanitt 391. old.) 2 Tieíze : op. cit. 389. és 395. old.