Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya

let alaprajzát, Ez az analógia nem lehet pusztán az építőművészet fejlődésének általános menetében egyidejűleg felmerülő azonos ideák vagy a társadalmi követelmények következménye ; a két kastély létrejötte bizonyára nem független egymástól. Nemcsak a fejlett ízlésű és francia származású Jenő hercegnek, hanem kongeniális építészének is rajzban vagy leírásban feltétlenül ismernie kellett a vauxi kastélyt Ez a francia épület, melyet XIV. Lajos is irigyelt tulajdonosától, rendkívüli hatást gyakorolt az összes későbbi efajta építkezésekre. A bároknak egyik főgondoskodásál képező axiális szempontok

1 itt tisztán érvényesülnek. Előcsarnok és nagyterem, a áalon à V

italienne

2 egymás mögött egy tengelyben, szintúgy egy vonalban a nagyteremhez kétoldalt csatlakozó termek ajtói is. A különbségekre nézve megjegyzendő, hogy a vauxi kastély emeletes, a ráckevei pedig földszintes. Ezenkívül Ráckevén a helyiségeknek egy része, a kevésbbé ünnepélyesek, a szárnyakba kerülhettek. Hildebrandt olasz iskoláját kastélyunk udvari, illetőleg főhomlokzata bizonyítja a legjobban. A kidomborodó, közepén befelé ívelt középrész az olasz templom- vagy palotahomlokzatok falhullámzásaiban találja ősét, de valószínű, hogy a vauxi kastély középrészének görbéi is ez irányban befolyásolták Hildebrandtot. Már Vignola híres római villájának, a Vigna di Papa Giulionak is félköríves udvarcsarnoka van, mely a későbbi mozgalmas bárok homlokzatok kifejlődésére bizonyára erős hatást gyakorolt. A római Santa Ágnese (Borromini), S. Carlo alle Quattro Fontane (Borromini), valamint S. Maria della Pace (Pietro Berrettini da Cortona) templomoknak homlokfalai ki- és begörbülnek, sőt Hildebrandt mestere Carlo Fontana a római S. Marcello homlokzatát a ráckevei kastély építésénél későbben, 1708-ban

3 szintén ilyen befelé ívelt homlokzattal látta el. Nevezetes emléke lehetett Hildebrandtnak e tekintetben Guarini turini Carignanopalotája (1680), melynek középrésze két öbölből dagad előre.

4 E bárok mozgalmasságok átvételére a német építészek Fischer és Hildebrandt előtt nem mertek gondolni. Az előbbi két nagyobbik salzburgi templomában, az utóbbi pedig a ráckevei kastélyban mutat erre legelőször példát. Praemer fölvételei is igazolják, hogy a XVII-ik század második felében épülő palotáknak és kastélyoknak Fischer és Hildebrandt előtt mind csak egyenes vonalú és szögletben megtörő homlokfalaik voltak.

5 Később azonban a németek a falak fantasztikus hajlításában, formálásában, néha ínég a legbátrabb olaszokon, Guarinin és Borrominin is túl tettek. 1 Az axiális megoldás legelőször a római Pal. Farnese-ben merült fel, de aztán Észak-Olaszországban, különösen Genuában és Palladio építményeiben fejlődik ki a XVI. század közepétől kezdve. {Brinckmann : op. cit. 19. old.) 2 Cor. Gurlitt: Geschichte des Barockstiles, des Rococo und des Klassicismus in Belgien, Holland, Frankreich, England. 74. old. 8 Cicerone: X. kiadás, II. Teil, I. 350. old. 4 Ricchini milanói Pal. Elveticoját, most Pal. Senatoréját középen homorú homlokzatával szintén fölemlíthetjük. Képét lásd Brinckmann : op. cit. 61 old. 5 Az eisgrubi Liechtenstein-kastély (Lusthaus) félköríves kerti fala (Tieíze: op. cit. 361. old.) sem jelenthet Praemernél kivételt.