Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Ybl Ervin: Szavojai Jenő herceg ráckevei kastélya

ter ezúttal, ha kiválót nyújtott is, még nem olyan egyéni, mint későbbi műveiben. Ennek az épületnek tagolásánál még fölismerhetők azok a különböző eredetű elemek, melyeknek átformálásából és összekovácsolásából jött létre kastélya. De bármennyire vett is át olasz és francia eredményeket, stílusa — épp úgy, mint az idősb Fischeré — mégis az osztrák építőművészeti előzmények szerves továbbfejlődése. A XVII. század második felének osztrák műemlékeiből csak kevés maradt reánk, de a legnevezetesebbeket szerencsére ismerjük

1 Praemernek 1680 körül megjelent terjengős című művéből. Bár az akkori nevezetes épületek legnagyobb részét olasz építészek tervezték,

2 ők sem tudtak elszakadni a német renaissanceépítőművészet aprólékos formatagolásától, sőt inkább megfelejtkeztek az olasz bárok fejlett egységben való látásáról. Hiába vonták össze gyakran az emeleteket óriási pilaszterekkel vagy féloszlopokkal, az egyformán hangsúlyozott elemek különálló hatásukat náluk mégis megtartották és így az igazi bárok szellem összefoglaló nagyvonalúsága csak homályosan érvényesült épületeiken (Ugyanezt állapítja meg legújabban Dagobert Frey is: Fischer von Erlach, Jahrbuch für Kunstgeschichte. Band I. 1921/22. III. Hell, 96—109. old.) A rusztikának és a kövek közötti hézagoknak hangsúlyozása, ezeknek az egész épületen való alkalmazása is ezúttal a homlokzat egyenletes tagolását szolgálja. Rendkívül fontos volt tehát a német bárok építőművészet kialakulására nézve, hogy az olasz eredményektől ismét felfrissüljön és új erőre kapjon. Úgy az idősebbik Fischer von Erlach, mint Hildebrandt olaszországi tanulmányaiknak köszönhették, hogy az osztrák építőművészetet eddigi félénk tapogalódzásaiból kivezették és monumentálissá való fejlődésének utat nyitottak. Ebben a munkában természetcsen a luccai Domenico Martinellinek is lényeges része volt. (Tietze). Kétségtelen, hogy a felfrissülésbe francia hatások is belejátszottak, de ezek nem voltak olyan közvetlenek, mint az olaszok. Bár a francia befolyás is számottevő volt az épületeknek részben a társas élettel összefüggő alaprajzi megoldása (Dreger op. cit. 290. old. és Grimschitz), de különösen a belső díszítés stílusának kialakulása szempontjából, mégis az olasz hatás fontosságával nem versenyezhet. Az itáliai barokművészet az osztrák és délnémet építészek érzésébe szívódott fel és mert germán lelkületükben rendkívül termékeny talajra talált, képzeletüket felgyújtotta. Azt a módot, ahogyan az olasz bárok építőművészei az épületek falait tömegükben megelevenítették, azokat domborítani, homorítani, plasztikailag formálni megtanulták, a németek is ellesték, egyszersmind azonban sajátos képzeletüknek megfelelően tovább is fejlesztették. Minő távol volt ettől érzésben a francia bárok számító észszerűsége, elegáns átlátszósága, épületeinek eszményien kiegyensúlyozott, de mégis hideg pátosza. Nem lehet célunk itten, hogy Hildebrandtnak az osztrák, illetőleg a német 1 Hanó Tietze : Wollgang Wilhelm Praemers Architekturwerk und der Wiener Palastbau des XVIII. Jahrhunderts. Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen des allerhöchst. Kaiserhauses, XXXII. 1915. 343. old. 2 Wilhelm Finder : Deutsche Barock. X. old.