Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

W. Amelung: Plutonnak felajánlott fogadalmi dombormű a Szépművészeti Múzeumban

figyelés alapján, hogy a három rajzon a kliné felső záródása, különösen jobb és bal sarka eltérő alakot mutat, joggal következtethetnénk arra, hogy már akkor is ép ily csonka reliefünket a rajzolók egészítették ki. Hiszen köztudomású, hogy a mult századok rajzolói az ilyen kiegészítéseknél mily önkényesen jártak el. Ez ellen a föltevés ellen szól azonban, hogy a fekvő alak fejtartása Dosiónál és Sponnál megegyező, a windsori lap rajzolója ellenben a homloknézethez közelebb hozta. Ez a rajzoló a Plutonfejnél is önkényesen járt el, amennyiben azt oldalnézetben ábrázolta. Az egész jelenetet nyilván úgy értelmezte, mintha az isten ráparancsolna a betegre, hogy kövesse az alvilágba, de az csak kedvetlenkelletlen készül elhagyni nyughelyét. Az új töredék alapján a dombormű szobrászáról alkotott véleményünket is valamelyest meg kell változtatnunk, mert mégis csak figyelemreméltó az a realizmus, mellyel a fekvő alak inas, elöregedett testét ábrázolta, bármily visszatetsző legyen is a végső eredmény. Domborművűnk keletkezési ideje nem lehet kétséges : a Kr. u. II. század vége. Apró kristályokból álló, szürke tónusú márványa semmiesetre sem itáliai. Valószínűleg Kis-Azsiában és nem Itáliában készült ; ezt annál is inkább hihetjük, mert Itáliában ebben az időben az árnyékok birodalmában Sarapis a korlátlan úr. De vájjon mi a domborművűnk helyes értelmezése? így kérdjük mi is, miként Dehn, aki azonban túlságos könnyen intézi el a feleletet, midőn megállapítja, hogy az ábrázolt isten nem lehet Sarapis s azt Asklepiossal azonosítja. Az újonnan talált töredék láttára mindenekelőtt föl kell tennünk a kérdést : valóban beteggel állunk itt szemben, mint Dehn azt a rajzok és Spon képe alapján joggal föltehette? Nem pusztán a hervadó aggkor ábrázolásával van dolgunk ? Nem egyszerű kőbevésett ima a reliefünk: «Uram, szabadíts meg engem ebből a nyomorból!)) S vájjon tényleg elviszi most a halál a fáradt lelket? Mint láttuk, így fogta föl a jelenetet már a windsori lap rajzolója is. De Pluton nem azonos Thanatossal ; ez a hírnök, akinek kezéből Pluton az új alattvalót átveszi. És ha a fekvő alak testét gondosabban szemügyre vesszük, meg kell állapítanunk, hogy tartása és testformái nem vallanak öreg emberre. Meg kell tehát maradnunk amellett, hogy a szobrász aszottságban szenvedő beteget akart ábrázolni. De vájjon beteg számára nyujthatott-e Pluton segítséget? Pluton ily értelmű kultuszáról Kis-Azsiában van tudomásunk. Strabo (14, 1, 44) megemlékezik a Tralles és Nysa közötti úton fekvő acharakai Plutonionról s ezt a híradást egy fölirat megerősítette. Plutont itt Korével együttesen tisztelték ; betegek kerestek nála segedelmet és a templomban alvó ejnretpoi TÛV íspém álmukban vették át részükre a gyógyító jóslatot. (Bouchc-Leclerq : Histoire de la divination dans l'antiquité II. d. 373; Readier: Myth. Lexikon 1. S. 1788; Höfer: ebenda III. S. 2572; Thraemer : Pauly-Wissowa, Realencyklopœdie II. S. 1689.) Ilyenfajta szentélyből származhatott a mi domborművűnk. Pluton itt Asklepios szerepének megfelelőleg beteget látogat, {Ziehen: Athen. Mitteil. XVII. 1892. S. 230 ff.; Weinreich : Antike Heilungswunder i. d. Heligionsgeschichtlichen Versuchen VIII, 1 S. 118 ff. ; M. Bieber: Die antiken Skulpturen in Cassel S. 37 u. 75 T. XXXIII.) A jobb kar taglejtését úgy kell értenünk, hogy kezét csitítólag nyújtja Kerberos