Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Éber László: Alabastrom epitáfium a pécsi székesegyházban

sáról tanúskodnak. A két emlék azonos tárgyú domborműveinek összehasonlítása mintegy bevezet a termékeny németalföldi műhelyek üzemének titkaiba. A Kálvária ábrázolása, noha Pécsett nem foglalja el az emlék fő helyét, alig kevésbbé népes, mint a szászországi emléken, ahol az emlék középpontja. A két kompozíció a különböző keretek következtében és egyébként is némileg eltérő, de a szobrászati stílus egyezésén kívül itt is a műhely készletéhez tartozó alakok, motívumok tudatos permutációja jelentkezik. így Kommerstädt emlékén a dombormű előterében jobbra álló ló fejének mozdulatán kívül teljesen megfelel annak a lónak, amely a pécsi dombormű ugyanezen a helyén jelenik meg, míg amannak lovasa a ló farára támaszkodó mozdulatával mintegy tükörképe a Pécsett Krisztus keresztje alatt ágaskodó lovon ülő lándzsás alaknak. Említést érdemel még ennek lándzsája is, amelynek határozott kompozicionális szerepe van és ezzel a másik emléken is találkozunk, csakhogy míg amott az előtér lovasa szúr vele az egyik lator felé és a háttérben levő, hosszú szakállas lovas a döfést elhárítja, addig itt a lándzsa magának az ugyanazon helyen levő szakállas alaknak kezében van. A pécsi lovak izmosabbak, fejük rövidebb, ((klasszikusabba alkatú mint a másik domborművön levőké és ez arra vall, hogy azokat ugyanannak a műhelynek más segédei faragták, ahogy például Innsbruckban Miksa császár síremlékének domborművein is e tekintetben — az egyes segédek modorának megfelelően — jelentékeny eltérésekkel találkozunk. Különösen feltűnő a két dombormű előterében balra megjelenő hármas csoport : Szűz Mária Szt. János és egy nő kíséretében. Nemcsak a kompozíció, hanem az alakok tartása, taglejtése is megegyező, azzal a változtatással, hogy Mária összetett kezeit az egyik esetben melle előtt tartja, a másik domborművön leereszti és hogy a szászországi domborművön János köpenyének lobogása hely szűke miatt elmaradt. Különben épen az evangélista fejének ábrázolása a két művön feltűnően hasonló. Kommerstädt emlékén Mária Magdolna Krisztus keresztje alatt térdel, míg Pécsett a dombormű bal szögletén ül. De itt is, amott is gazdagon hímzett övvel van kitüntetve és általában az ornamentális motívumokat, a lovasok pompás vértjeit, a lovak gazdag kantárzatait egyenlően aprólékos gonddal faragták, ugyanazokkal a motívumokkal díszítették. Ily szobrászati művek szolgáltak a német mestereknek mintákúl, ezek készítményei azonban finomság, ízlés dolgában messze elmaradnak amazok mögött. Ebből a szempontból nem felesleges rámutatnunk például Christoph Walther egyik hiteles művére, a penigi templom 1564-ben készült oltárára, melynek fő helyét ugyancsak a keresztrefeszítés domborműve foglalja el.'

1 Mily zsúfoltnak, ügyetlennek tűnik fel ennek kompozíciója akár a pécsi, akár a reinersdorfi domborműével szemben. Az alakok mozdulatai szögletesek, merevek vagy kifejezésben túlzottak, a ruhák redőzete némileg még a késő gótika eljárására emlékeztet. Az a finom egyensúlyozottság, a formáknak csiszolt és újszerű eleganciája, mely a németalföldi műhelyek készítményeit Európa-szerte 1 Berthold Haendcke: Studien zur Geschichte der sächsischen Plastik der Spätrenaissance und Barock-Zeit (Drezda, 1903), 28. 1.