Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)
Éber László: Alabastrom epitáfium a pécsi székesegyházban
A szászországi reinersdoríi templomban emelkedik az 1559-ben elhunyt Kommerstädt Györgynek, Móric választófejedelem tanácsosának síremléke, az általa 1540—50 körül építtetett templomban. A síremlék nagyobb, monumentális igényekről tanúskodik. A falhoz illesztett, díszes keretű feliratos tábla elé állított két oszlopra támaszkodik az emlék felső része, mely triglyphekkel osztott fríz fölött föliratos talapzatból áll. Ezen nyugszik az elhunytnak nem épen kedvező hatású életnagyságú alakja, feje alá ügyetlenül helyezett könyvekkel. Fölötte a fal mentén külön talapzaton a homokkőből készült alsó részektől teljesen elütő rész emelkedik : alabástromból faragott, részben aranyozott epitiáfium, amelynek megmunkálását Gurlitt rendkívül finomnak mondja. Szerinte az alsó rész megfelel a Kommerstädt halála körüli időnek és a drezdai Hans Schickedantz vagy Hans Walther műhelyéből való, míg a felépítményt az 1580. év tájára teszi és Christoph Walther művének tartja. 1 Ez semmiesetre sem vonatkozhatik az alabástromból készült részre, mely nemcsak a fekvő alakkal nem egyeztethető össze, hanem sem Christoph Walther hiteles műveivel, sem a neki vagy a több nemzedéken át virágzó Walther-család más tagjainak tulajdonított készítményekkel sem. 2 A reinersdorfi epitáfium a pécsiéhez hasonló sima, talapzatszerű rész fölött igen gazdag tagoltságú és díszű. A klasszicizáló architektonikus szándék fölött az alakos és ornamentális részletek pompája diadalmaskodik. Az alsó, predellaszerű frízen középen Pál fordulását, balra a tékozló fiú megtérését, jobbra a farizeusról és vámszedőről szóló parabolát ábrázoló domborműveket látjuk. A középső, nagy dombormű a kereszten függő Krisztus népes jelenetét tünteti fel. A két oldalsó fülkében balra a Hit, vállán keresztet hordva, jobbra a Szeretet, gyermekekkel. A gyámokon nyugvó párkány fölölt levő háromszögű ormot Krisztus sírbatételének domborműve tölti ki. Az orom fölött levő két női alak közül a baloldali, mérleggel kezében, az Igazság, a másik horgonnyal, a Remény személyesítése. Legfölül még, kiemelkedő talapzaton, vértezett alak áll, üres címerpajzsot tartva maga előtt, valószínű azonban, hogy az emlék e felső része csonkán maradt reánk. Hiányzik a feltámadás ábrázolása, mely e helyen elmaradhatatlan volt. A reinersdorfi és pécsi művek általános hasonlóságukon felül mind a falépítésben, mind a részletekben sok egyezést mutatnak. A mi emlékünk szerkezete, rendeltetése a másikban leli magyarázatát. Itt is, amott is a németalföldi renaissance építészeti és díszítő motívumai feltűnően és azonos módon jelentkeznek. Különösen jellemző az alsó, frízszerű részek, a gyámokra helyezett párkányok, a pajzsok, az architektonikus kereten kívül sorakozó sajátságos sodrott díszítmények alakítása. A párkány alatt, középen, nem hiányzik a Florisstílust jellemző maszk. Mindezek ugyan többé-kevésbbé az egész iskola sajátjainak 1 Corneliuó Gurlitt: Beschreibende Darstellung der älteren Bau- und Kunstdenkmäler des Königreichs Sachsen. 37. Heft (Drezda, 1913), 553. 1. 2 E tekintetben különben még igen nagy a bizonytalanság. «Bei den sächsischen Kunstforschern herrscht eine aussergewöhnliche Verwirrung über die Künstlerfamilie Walther.» Paul Schumann: Nosseni und die Walther (Drezda, 1907), 2. 1.
