Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Hekler Antal: Leonardo és az antik művészet

művészei fejlődésének útjai így is megállapíthatjuk, közvetett adatok segítségével a XIV. század első feléig visszanyúló eredetére is kiterjeszkedhetünk. Ahol vidéki városaink levéltárait is átkulatlák és feldolgozták, nem egy mesterünk alakjával is megösmerkedhctünk. Megállapíthatjuk, hogy miként külföldön, nálunk is egy-egy népes műhely látott el szárnyasoltárokkal messze vidéket s a műhelyek élén, ha különböző képességű segéderők közreműködésével dolgoztak is, nem kevésbbé kiváló mesterek állottak, mint külföldön. Felsőmagyarországi szárnyasoltárainkról nem egy fénysugár esik századok viharai folyamán elpusztult központibb fekvésű városaink művészi életére és jelentőségére. S addig is, amíg műtörténetíróink az eddiginél nagyobb számmal s a mostaniaknál kedvezőbb körülmények között behatóbb figyelmet szentelhetnek ilyfajta emlékeinknek, talán nem hiábavaló a szárnyasoltárainkról itt következő összefoglaló méltatás. II. Altalános hatásukkal, művészeti díszítésük elrendezésével, nem egyszer stílusukkal is szárnyasolláraink Németország délkeleti részének ilyfajta emlékeivel mulatnak legtöbb rokonságot. Ebből azonban nem következik föltétlenül az, mintha mestereink kizárólag német hatás alatt dolgoztak s művészi eszközeikkel és felfogásukkal évtizedes késéssel a német mesterek után kullogtak volna, miként ezt emlékeink első ismertetői, a Bach-korszakban hozzánk szakadt osztrák tanárok hangoztatták. Legrégibb szárnyasoltárunk Erzsébet királyné, Róbert Károly király feleségének házi oltára, ma Rotschild Alfonz báró párisi gyűjteményében, amelyet Czobor Béla határozott meg tüzetesen egyik akadémiai értekezésében.

1 Ez a kis oltár s a szekrényébe foglalt alakok ezüstből vert ötvösmunkák, áttetsző zománccal festett szárnyképei pedig merőben olasz jellegűek. Szerkezete azonban nagyban elüt az ilyfajta itáliai emlékektől, az északi szárnyasoltárok szinte teljesen kifejlett típusát mutatja, mint a halberstadti dómban látható s szintén fémből készült közel egykorú oltár, amelyet szekrényében két angyal közt a Madonna rozmáragyarból faragott alakja, szárnyait ugyanily anyagból faragott domborművek díszítenek. Ennek képet a bécsi Centralkomission 1868. évi közleményeiben találhatjuk meg. Münzenberger és Beissel szerint, akik Németország szárnyasoltárairól 1885—1907 között két nagy foliókötetes, munkát adtak ki, Közép-Európa déli felében az 1375 előtti időkből alig maradt fönn fából faragott szárnyasoltár, holott Eszak-Németország már ebből az időből is mintegy 100 ilyfajta emlékkel dicsekedik.

2 Ezek a flamand-típusú szárnyasoltárok azonban apró fülkékre beosztott szerkezetükkel és kicsinyes részletezésükkel nagyban elütnek Dél-Németország és Magyarország szárnyasoltáraitól. Hogy ezek monumentálisabb változata nálunk a XIV. században központibb fekvésű városainkban, 1 Árpádházi boldog- Margit állítólagos házi oltárkája. Akadémiai Értesítő, 1901, 409. 1. 2 Münzenberger und Beióóel : Zur Kenntniss und Würdigung der mittelalterlichen Altäre Deutschlands. Frankfurt a/M., 1885—1907.