Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Lederer Sándor: Piero di Cosimo egy fel nem ismert képe

Épen nem akarunk a pszichológiai bizonyítás mellett szót emelni, de az új mód, ahogy a művész a Volto Santót, amely ősi szokás szerint az oltárra való, a környező természettel ellentétes és a valóságnak meg nem felelő léptékben, mintegy önmagában és a képnek többi részeivel való összefüggés nélkül ábrázolta — mindezek a tudatos komolysággal kifejezett antinómiák az idegenszerű képet illuzionisztikus kísérletnek mutatják be és oly nyomatékosan utalnak Piero rendkívül sajátos egyéniségére, hogy megokoltnak találtuk erre rámutatni. A mondottak után a jelen esetben a képbenyomás fő tényezője, az Üdvözítő alakja, mely a képnek túlnyomó részét kitölti, mint az egyházi hagyomány által megállapított ábrázolás, kevéssé alkalmas arra, hogy a kép igazi mesterének nyomára vezessen. Mégis már magának a fő alaknak is vannak olyan vonásai, amelyek az ő kezére vallanak. A Megváltó köntösén látható finom aranydíszítményeknek az északi realizmusra emlékeztető gondos kimunkálása analógiákat talál mind Pierónak a trónoló Madonnát ábrázoló oltárképén (Firenze, Ospedale degli Innocenti) és pedig Szent Péter és János evangélista ruháinak díszílmenyeiben, mind a Mária látogatása képén (Col. Cornvallis West. gyűjt., Newlands Manor) az öreg Szent Antal díszes ruhájában.

1 A keresztrefeszített Krisztus lúlélénk, téglavörösre emlékeztető arcszíne a Dulwichben levő iljú, valamint Francesco Giamberti hágai arcképén is előfordul. Hasonlíthatatlanul több analógiát nyújt azonban az utóbbi képmásnak, valamint párjának tájképcs része, mely teljes határozottsággal utal a közös eredetre. Piero alkotásai jelentékeny részben a tájképi elemeknek köszönhetik varázsukat. Már tevékenysége kezdetén, midőn 1481—82-ben nevelőatyja és mestere, Cosimo Rosselli fiatal segédjére bízza a Sixtus-kápolnában a hegyi beszédet ábrázoló freskón a tájképi rész megfestését,

2 az a nézet járta a művészek között, hogy Cosimo képén Piero tájképe a legjobb.

:í Az utókor is elismeri, hogy a művészet e terén Piero a legjobbak közé tartozik. Baldovinetti és Pollaiulo naturalisták módjára bánnak a tájképpel. Pinturicchio meseszerű pátosza, Filippino Lippi fantasztikus felfogása helyett a természet kimeríthetetlensége iránt érzett hit és kegyelet hatja át Pierót. Nyilván felismerte a tájképfestés művészetének problémáját. A Prokris halálát ábrázoló, páratlan hangulatú képén (London. National Gallery) olyan modern érzést árul el ez a magányos különc, amely évszázadokkal előzi meg korát. Szerkezeti szempontból a motívumok két csoportját különböztetjük meg Piero de Cosimo tájképi hátterein : a) középen hegykúpot vagy meredeken kiemelkedő sziklatömböt, mint például a Sixtus-kápolnában levő Hegyibeszédben, 1 Képük Fritz Knapp, i. m. IV. és 1. tábla. Ugyanott a következőkben említett képek reprodukciói is majdnem mind megvannak. 2 Vaáari-Milaneái, 1879, IV. köt. 32. 1. 3 Vaáari-Milaneái, 1878, III. köt. 187—88. 1. : «che è tenuita la miglior cosa, che vi sia un passe bellissimo».