Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

A Szépművészeti Múzeum 1920-1923-ban

•elrontaná azt, amiért minden művész dolgozik s ami mindenekfelett fontos: a művészi hatást. Olykor, különösen nagy méretű képeknél, külső körülmények (a terem és a falfelület nagysága stb.) nem engedik meg a rendezőnek, hogy szándékait megvalósítsa. Ez magyarázza meg, ha ittott eltérés van az összetartozandóság elvétől. Az anyag elosztása nagyjában a következő : I. és II. terem. A klasszicizmus kora és a romanticizmus korai időszaka (XIX. század elejétől mintegy 1855-ig). A III. terem nagyjából a romanticizmus későbbi korszakát, nemzeti tartalmának jelentkezését (Madarász), s a magyar népies genrekép kezdetét öleli fel. IV. terem: Székely Bertalan (1835—1910) mű vei. Az V. terem jellegét azok a művészek adják meg, akik Rahl és Piloty iskolájából indultak ki {Lötz, Than, Benczúr, Liezen-Mayer stb.). VI. terem: Szinyei Merse Pál (1845—1920) müvei. VII. terem: Paál László (1846—1879) müvei. A következő (IX.) terem Munkácsy Mihály (1844—1900) műveit tartalmazza. A X. terem alapjellemét azok a művek adják meg, amelyek 1880 körül, mintegy 1878—1885-ig a müncheni akadémia hatása alatt keletkeztek (Gyártás, Baditz, Feszty, Balló, Stetka stb.). XI. terem. A plein-air kezdetei, a francia művészet elveinek hatása (Ebner), a BastienLepage művészetének hatása alatt fejlődött müncheni magyar iskola puritán naturalizmusa (Hollósy és köre) körülbelül 1890-ig. XII. és VIII. terem. A fejlett és önállósult magyar naturalizmus kora (Ferenczy és a nagybányai kolónia, a szolnoki telep, Csók István, Fényes, Perlmutter, Strobentz, Koszta stb.) A XVII. terem túlnyomó részben a legújabb nemzedéket és néhány idősebb művész modern stílustörekvéseit mutatja be. Ennek a teremnek a rendezése ideiglenes jellegű, s helyet hagy olyan újabb szerzésekre, amelyek a legújabb nemzedék munkáit fokozatosan ki fogják egészíteni, részben kifüggesztett képeiknek megfelelőbb más művekkel való helyettesítése útján. A kabinetek közül a három elsőben magyar művészeknek intim természetű, kisebb méretű munkái vannak kiállítva, köztük nagyobb számú vázlat és tanulmány, amelyek kiegészítik a művészek nagyobb munkáit és közvetlen bepillantást aduak művészi szándékaikba. (Az első kabinetben főleg a Rabi-iskola követőinek vázlatai, Mészöly Géza, Üeák-Ebner és Bruck Lajos munkái, a másodikban a 80-as évek művészei, a harmadikban Bippl-Bónai József művei). A negyedik kabinetben : a francia modern festészet néhány fontos és úttörő képviselője (Delacroix, Corot, Monet, Claude Monet, Cézanne stb.). XVIII. terem: német művészek. A modern képtárnak a többi külföldi művészek munkáit tartalmazó része, kapcsolatban a gróf Pálffy-i'éle hagyaték modern képeivel, 1921 őszén új rendezésben újra megnyílt a közönség számára. Ugyancsak 1921-ben a régi képtárnak a XVII. és XVIII. századi olasz, német, osztrák és francia festészetet felölelő része a múzeum II. emeletén elrendeztetett és a közönség részére újra megnyittatott. A közép és újabbkori szobrok rendezése 1921 őszén készült el, s a gyűjtemény október 21-én nyílt meg. A gyűjtemény a. múzeum előcsarnokától jobbra nyíló három földszinti teremben állíttatott fel. Az első terembe az olasz, a második terembe és az átjáróba az északi országok és hazánk szobrásza/iának a XIII—XVI. századokból származó emlékei kerültek, míg a harmadik, egyelőre még igen hézagos terem a későbbi (XVII. és XVIII.) századok emlékeit mutatja be. A rendezési munkát, mellyel a múzeum régi tartozását törlesztette le, dr. Melier Simon múzeumi osztályigazgató végezte, aki a gyűjtemény katalógusát is elkészítette. 1922- ben az egyes iskolák között szorosabb kapcsolat létesítése végett a régi képtár első emeleti részének több terme dr. Térey Gábor múzeumi igazgató által átrendeztetett. A korai németalföldi és a 15. és 16. századi német képek most a 14—16. századi olasz képek után következnek, s ezekkel együtt a régi képtár jobb szárnyát foglalják el, míg a. képtár középső része és balszárnya a 17—18. századi németalföldi és spanyol anyagot öleli fel. 1923- ban az antik gipszgyüjteménynek még rendezetlen második szárnya, mely a Kr. előtti V. századtól a római kor végéig terjedő anyagot foglalja magában (111. teremben), teljesen rendeztetett és n ovemberben megnyittatott. Ezt a rendezési munkát dr. Hekler Antal egyetemi ny. r. tanár úr hajtotta végre, aki a rendezés elveiről évkönyvünk más helyén maga számol be. Ugyancsak ő készítette el a gipszgyüjtemény ezen részének katalógusát is, mely egyben magyarázó kalauz. Ezzel antik gipszgyüjteményünknek Hek-