Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

F. Takács Zoltán: Jegyzetek Munkácsy ifjúkorához

Tudjuk azt is, hogy ez a két fiatal tanítvány nem volt más, mint Tötössy Lajos ügyvéd két fia, a hét éves Béla, ki most a budapesti műegyetem tanára és az öt éves Géza, ki az oláh megszállás előtt jogügyi főtanácsos volt Aradon. Munkácsy rajztanítási módszere pedig egészen régies voltés a kézügyesség fejlesztését célozta. Abból állott a tanítás, hogy a fiatal mester egy-két vonallal egyszerű ábrákat rajzolt egy papírlapra vagy füzetbe, melyeket azután a tanítványoknak másolni kellett többször egymásután. Értékes felvilágosítással szolgál a Szamossynál folytatott stádiumokról egy krétarajz az 0. M. Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményében. Munkácsy utólag írta alá és keltezte Parisban 1889-ben. Széles arcú, kövér nő képmása. Az ábrázolt jellemzésében nagy közvetlenség érezhető. Emellett azonban különös hatást gyakorolnak a finoman elmosódó tónusok, melyek arra a retusirozó előadásra emlékeztetnek, mely a régi velencei festőket, különösen Palma Vecchiót jellemzi. A fejforma, az oldalt néző szem, a finom metszésű száj és a széles domború mell is megfelel a közismert Palma-féle női fipus jellemző formáinak. Tndjuk azonban Szamossyról, hogy nagy elmélyedéssel tanulmányozta a velenceieket. Egy szép olajfestésű másolata Tizián égi és földi szerelme után néhány év előtt ment át lia tulajdonából egy budapesti műbarát gyűjteményébe. Amint látjuk tehát, megállapítható nemcsak a művész és barátja, Odry Lehel feljegyzéseiből (Vasárnapi Újság 1908 április 19), hanem a Szamossy vezetése alatt készült, rajzokból is, hogy a mi Munkácsynk első nagy iskoláját közvetve a velencei nagy mesterektől nyerte. Megmaradt benne a fogékonyság ezek iránt később is, akkor is, mikor a bécsi és müncheni akadémián tanult. Az utóbbin festette ifjúkorának egyik legnagyobb alkotását, az Árvizet (III. tábla), melyet Kaulbach különös elismerésben részesített. E gazdag kompozíciónak egyik csoportja élénken emlékeztet Tizian híres sírbatételére és Tizian-szerű bizonyos mértékig az egész festmény színezése is. Az áttetsző meleg vörös árnyékok és az aranysárga fényfelületek félreismerhetetlenül elárulják a velencei színkeverés tanulmányozását. Ez időben készült egy nagyon gondos ceruzarajz is (1. ábra), mely nem is 1. ábra, Munkácsy Mihály: Kristyóry Jolán képmása. (Arad, Kultúrpalota.)