Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

A Szépművészeti Múzeum 1918-ban és 1919-ben

Moholy Nagy Lajos, Murin Vilmos, Nagy-Balogh János, Pászk Jenő, Pór Bertalan, Révész Ferenc, Schönherger Armand, Simon János, Szigeti István, Szőnyi István, Tihanyi Lajos, Uitz Béla. A külföldi rajzok sorozata 1919-ben kizárólag ajándék útján gazdagodott. így Goldmann Fülöp egy XVI. századi ismeretlen olasz művésznek néhány tájképrajzát, özv. Molnár Viktorné Pettenkofen szép tussrajzát, Gróf Apponyi Sándor Eugene Delacroix fekvő oroszlánját, továbbá P. Delaroche, Eng. F. Buttura, L. (lábat, L. E. Lami, L. G. Eng. Isabey és Mariihat aquarelljeit és rajzait, végül báró Hatvány Ferenc P. Picassonak «Anya és gyermeken című aquarelljét ajándékozták a gyűjteménynek. A metszetgyűjtemény gyarapodása úgy az 1918., mint az 1919. évben igen szerény volt. 1918-ban többek között a es. és kir. sajtóhadiszállás ajándékozott nagyobbszámú lapot F. Gobi, L. Hesshaimer, L. Kasimir, A. Kolb, 0. Laske, M. Pol lak. < ». I !> m X V. Scbulinskx harctéri műveiből, özv. Goldstein Henrikné pedig I. L. Forain «Rue Laffitte» című kőnyomatát ajándékozta a gyűjteménynek. 1919-ben grafikai lapokat (Haranghy Jenő, Kubinyi Sándor, Lénárd Róbert stb. műveit) ajándékoztak Fabó Bertalan, Lénárd Róbert, Marton Ákos, Melier Simon és Petrovics Elek. Az illusztrált könyvek gyűjteménye a következő művekkel szaporodott : 1918- ban Pályi Flóra ajándékba adta az 1918-ra szóló két művészi kalendáriumát, a cs. és kii", sajtóhadiszállás pedig H. Hönich «Bilder von der galizischen Front» című rézkarc- és kőny o inat - s o r óz atát. 1919- ben megvásároltuk Bálint Rezső «Formák, foltok, vonalok* című Albumát 11 kőnyomattal. (I) Keletázsiai művészeti osztály. Ez a gyűjtemény 1919-ben nagyszabású ajándékkal gyarapodott. Hopp Ferenc ugyanis végrendeletileg a magyar államra hagyta több mint 2000 darabból álló nagyértékű keletázsiai művészeti gyűjteményét, melynek elhelyezésére még életében az államnak ajándékozta VI., Andrássyút 103. sz. alatti villáját is, mindössze azt kötve ki, hogy e gyűjtemény az állam tulajdonában levő egyéb keletázsiai műtárgyakkal egyesítve külön múzeumot alkosson, mely az ő nevét viselje, így létesült a Hopp Ferenc-féle Keletázsiai Művészeti Múzeum, mely a Szépművészeti Múzeummal közös igazgatás alatt egyesíttetett. A Hoppféle gyűjtemény tudományos szempontból teljesen feldolgozatlan volt s egy része csak néprajzi szempontból volt érdekes. Ez a rész különválasztatott a művészi szempontból jelentős anyagtól. Az utóbbiban elkülöníttettek egymástól a kínai, japán és indiai műtárgyak. Minden csoport külön-külön anyag szerint tovább osztályoztatott, (Kínai kőszobrok, bronztárgyak, nefrit-kristály-. rózsakvarc-, ametiszt-, csont-, rinoceroszszarués fafaragványok, vörös- és fekete lakktárgyak, porcellánok és egyéb kerámikai művek, rekeszzománctárgyak, japán faszobrok, bronzok, fa- és csontfaragványok, lakktárgyak, fegyverek és kerámikai tárgyak.) A műtárgyak megállapítása az év végéig folyamatban volt. Ezzel együtt történt a kiállításra szánt és a raktarilag kezelendő műtárgyak különválasztása. Ugyancsak folyamatban volt a Szépművészeti Múzeum keletázsiai gyűjteményének átköltöztetése a Hopp-múzeumba. Az Iparművészeti és a Néprajzi Múzeum művészi értékű keletázsiai tárgyainak kiválasztása és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr intézkedése alapján a Hopp-féle múzeumba való beosztása 1919-ben részben megtörtént. B) A gyűjtemények rendezése. A rendezési munkák abban az időben, melyről beszámolunk, a sok akadály miatt nem haladhattak úgy előre, mint kívánatos lett volna. Legfőbb akadály az volt, hogy az őrzésünkre bízott műtárgyak legjavát 1918 őszétől kezdve egészen a román megszállásnak 1919 késő őszén bekövetkezett megszűntéig, tehát egy éven át biztonságba kellett helyeznünk. Ez alatt természetesen a folyamatba tett rendezési munkákat nem lehetett befejezéshez juttatnunk. Képtárainkban azalatt az idő alatt, amíg legértékesebb képeinket be kellett vonnunk, részben átakasztásokkal lepleztük, részben pedig a raktárból vett szerényebb anyaggal pótoltuk a hézagokat. A régi képtár ezzel a leszállított minőségű garnitúrával volt nyitva egészen a megszállás végéig, vagyis 1919 novemberéig, amikor aztán megkezdhető volt az anyag bevont részének visszahelyezése. Ez alkalmat adolt a termek legnagyobb részének átrendezésére, amely azonban 1919 végéig nem volt befejezhető. A modern képtárt, amelynek gyökeres átrendezése