Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
A Szépművészeti Múzeum 1918-ban és 1919-ben
A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM 1918-BAN ÉS 1919-BEN. A) A gyűjtemények gyarapodása. Az a két év, amelyről beszámolunk, eddig legnehezebb ideje volt történetünknek, s természetes, hogy a Szépművészeti Múzeum életében is a nemzet tragikus sorsa tükröződött. 1918 őszéig legalább még abban a mederben haladhatott munkásságunk, melybe azt a háború terelte, ettől kezdve azonban egyre meddőbb s egyúttal aggasztóbb napok következtek : a forradalom, a kommunizmus és a román megszállás napjai. A helyett, bogy a régi módon gyarapíthattuk volna gyűjteményeinket, sokkal inkább kellett arra fordítanunk gondunkat, hogy megmentsük a meglevőt. S beszámolónkban is ebhez képest első sorban azt kell megállapítanunk, hogy múzeumunk állományát e válságos napokban semmiféle kár sem érte. Gyarapodásunknak most természetesen még nagyobb része esett a hazai művészet termékeire, mint 1917-ben, mert az elválasztófalak, melyek bennünket a külföldtől elzártak, nemcsak le nem omlottak, hanem még magasabbra emelkedtek. Ami számottevő darabbal idegen anyagunk gyarapodott, azt majdnem mind magánosok áldozatkészségének köszönhetjük. Külön is ki kell emelni özv. gróf Ladányi-Niczky Andrásné, szül. sza.tymazi Zsótér Ilona úrnőnek és néhai Hopp Ferencnek alább ismertetett nagyszabású ajándékait. a) Képtári oszlály. A régi képgyűjtemény 1918-ban két festménynyél gyarapodott. Az egyik Carel Dujardinnek egy olasz tájképe, melyet intézetünk régi jóakarója, gróf Apponyi Sándor ajándékozott. A másik Glaesz Moyaertnek A lopással vádolt testvérek József előtt című, signait és 1633-ból keltezett műve volt, melyet báró Hatvány Fei'encnek köszönhetünk. Szépművészeti Múzeum évkönyvei II 1919-ben a régi képtár ugyancsak ajándékozás útján 10 művel szaporodott. Ezek közül 9 darabot, melyek egy részének végleges megállapítása még hátra van, özv. gróf Ladányi Niczky Andrásné, szül. szatymazi Zsótér Ilona úrnő ajándékozott az első férjével, Enyedi Lukáccsal közösen szerzett gyűjteményéből. Ezek a következők : Watteau iskolabeli művész : A szerelem ligete; Nicolas Maes, Anya és gyermeke ; Pacchiarotto (?), Tóbiás az angyallal ; A. Bromver és van den Hacken, Mulató társaság; XVI. századi velencei mester, Trónoló Madonna a kulcsol tartó gyermekkel; XV. századi németalföldi mester, Öreg férfi feje ; Ugyanaz, Szent férfi feje (az előbbinek párja) ; Primitiv spanyol művész, Dypticbon négy szenttel ; Ph. de Champaigne (?), Anya és gyermekei. Ezeken kivül gróf Apponyi Sándor ajándékozott még egy régi festményt : DirckMaes-nak Készülődés sólyomvadászatra című művét. A modern képgyűjtemény 1918-ban több igen jelentékeny magyar művel gyarapodott. Ez főként két kedvező vásárló alkalomnak volt köszönhető. Az egyik volt az, bogy I. Ferenc József király örökösei módot adtak a budai várban és Gödöllőn maradt magánhagyatékból a ránk nézve kívánatos festményeknek megvásárlására. E festmények közül különösen ki kell emelnünk Paál Lászlónak egy kitűnő tájképét a « Százéves aszszony»-nyal és Bihari Sándornak «Biró előtt» című képét, mely régi hiányát pótolta modern képtárunknak. A másik alkalom pedig néhai dr. Jánosi Béla egykori gyűjteménye javarészének 1918-ban történt eladása volt. Ebből a gyűjteményből szereztük meg Szinyei Merse Pál «Majális»-ának legelső vázlatát, Ferenczy Károlynak cMárciusi est», «Kettos arckép* és «Napos délelőtt* című műveit, Iványi-Grünwald Béla * Tavaszi kirándulás*-át és Kernstock Károlynak « Szilva szedők » című festményét.
