Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Lyka Károly: Magyar művészek Rómában a XIX. század első felében

ország szániára készüli művéről nincs tudomásunk, egész élete külföldön folyt le. A Chorinképmás a kor átlagos klasszicizmusai mutatja, kicsiI ellágyult kiadásban. Egyéni zamat nélkül való, félénk vagy talán inkább óvatos kézzel készüli mű, amely nem árul el jelentékenyebb tehetséget. Bizonyos hír! szerzet! nevének az a körülmény, hogy 1848 elején megfaragta IX. Pius mellszobrai s az akkor sok példányban terjedt el. Valamennyi magyar szobrász közi Engel József töltői I leglöbb idői Bómában, ahová 1847-ben érkezett, nem valami nagy képfaragó-készséggel Londonból, ahol idejél nagyobbrészt bérmunka kötötte le. A század fordulója előtt nem készíletl ott Magyarország számára semmit, munkálkodásának java már a következő korszakba esik. Kétségtelen, hogy 1850 előli ugyanolyan klasszicista tanulságokat szedell magába Rómában, amilyenekkel növendék korában már a bécsi akadémián is megismerkedett. Ezekben a negyvenes években tanulmány céljából még néhány magyar szobrász utazgatott Olaszországban, így Marschalko János, Dozsnyay Károly, Alexy Károly, Dunaiszky László. Legtöbbjük azonban csak átutazott Itálián s maradandóbb ,emlékei nem vili haza Magvarországba. A magyar építészek közül, akik művészetünk sorsára befolyással voltak, Hild és Ybl járta meg Olaszországot. Utaztak oil mások is, de építészetünk fejlődése szempontjából valóban nem sokai jelenlel I, • hogy például Yilkovszky is járt Ibimában a negyvenes években s hogy Schöpft Tivadar, midőn az egyiptomi alkirály pár évre Egyiptomba szerződtette, 1845-ben Rómában dolgozótI, söl oil díjakai is kapott, de egyébkén! nem hagyott művészeti nyomokat hazánkban/ Hild és Ybl azonban kél magyar építő-nemzedék kimagasló képviselője, olaszországi tanulmányaik lohál érdekelhetnek minket. Hild József atyjának halála után (1811) Olaszországba utazott, hogy bécsi tanulmányait tökéletesítse. Járt Milanóban, Firenzeben, Nápolyban; Rómában pedig bárom ével löllölt. Természetes, hogy mindezeken a helyeken nem a jelen, hanem a mull művészete érdekelte ől is, mini mindazokat az építészeket, akik Európa különböző országaiból Rómába sereglettek, hogy szemtől-szembe kerüljenek azokkal az antik előképekkel, amelyekről az akadémiákon oly sok szabályt vonlak le. Hild is megtanulta mindazokat a szigorú művészeti törvényeket, amelyeket örökérvényességűek gyanánt adlak elő Bécsben. Igaz, hogy az ókori klasszikus építészet törvényszerűségét és sajátszerű szimbolikáját elsősorban a hellen építészet alkotásaiból vonlak le az elméletek oktatói, de min! ahogy a korabeli szobrászok beérlek a hellen szobrok itáliai másolataival, úgy az építészek is sok tekintetben görög tanulságokat véllek leolvashatni a középitáliai műemlékekről. Tanulmányozlak tehát a szerkezeli tagokat, azok arányait, az egész épület formanyelvét. Hild, aki később templom-építkezéseinél annyira szerelte a kupolái : Rómában bizonyára elsősorban a Panteont tanulmányozhatta s azután a renaissance-kor hasonló szerkezeleit, Michel-Angelo sugár műremekét, amely a Pétertemplomot koronázza s Róma egyéb kupolás alkotásait. Rő alkalma nyílt az antik oszloprendek tanulmányozására, amelyekkel oly sokat foglalkoztak az akadémiákon, de magába szívhatott némi nazarénus hangulatol is az ókeresztény