Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Lyka Károly: Magyar művészek Rómában a XIX. század első felében

MAGYAR MŰVÉSZEK RÓMÁBAN A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. A festő igéret-földje a század első felében Róma volt. üda utasította az atyáskodó irodalom, oda az egyházi és világi mecénás. Aki onnan hazakerült, arra úgy tekintett a közönség, mint aki művészetét immár tetézte a legmagasztosabb dísszel. Rómának magának nem volt számbavehető élő képírása, de ott volt a páratlan mult, a remekművekkel zsúfolt templomok és gyűjtemények s végre ott éltek százszámra az Európa minden zugából odazarándokoll idegen festők. Magyarok is, mert néhánynak csakugyan sikerült üggyel-bajjal megszerezni azt az elég szerény összeget, amelyet egy itáliai tanulmányút akkor megkívánt. Spiro Ede az első fecske ott, 1822-ben jött Milánóból, ahol Apponyi gr. pártfogásával tanulgatott. Rómában mindjárt megérkezése után másolni kezdett s éveken át másolt, közben azonban történelmi kompozíciókat is készített s egyéb, arc-és életképszerű kisebb munkákat. Ilyen például Hágái- elűzetése, ilyen Magyarország és Erdély egyesítése, amelyet vázlatban 1825-ben küldött Rómából Esterházy Miklós hercegnek. Úgy látszik, hogy Balassa Ferencen kívül, aki a húszas évek végén nyilván csak rövid időt töltött ott, ezekben az években ő volt az egyetlen Rómába telepedett magyar képíró. Mert Alconiere Tivadar, aki a legenda szerint a harmincas évek elején szakadt Bécsből Rómába s előzőleg azzal készült fel erre az útra, hogy áttért a katbolikus vallásra, bizonyára sohasem látta Itáliát, ahova pedig ezt a nagyon szerény tehetségű festőt erősen vonzhatta vallásos rajongása. Ebben az évtizedben Rómába toppant, egymásra nézve is idegenül, néhány képírónk : 1829-ben Kozina Sándor, aki öt évig marad ott, 1833-ban pedig Markó Károly, aki Rómában marad, míg a malária Pisába nem űzi. S ebben vagy a következő évben Rómába jut Alexics Miklós óbecsei festő Bécsből. 1834-ben három magyar képíró dolgozik ott: Alexics, Markó s az imént érkezett Barabás, 1835-ben ugyanazok működnek ott. Semmi okiiidt sincs annak feltevésére, hogy e művészek szorosabb körben éltek volna, valószínűleg nem is ösmerték egymást, csak Markó és a simulékony Barabás dolgozgattak együtt is olyankor, amikor a takarékos Barabás alakot festett s modelljét átvitte Markó műtermébe, mert magának nem volt. Markó 1838-ig maradt Rómában, magyar pályatársai már elhagyták azt s így egymagában képviselt*

1 volna a magyarországi elemet, ha nem kerül oda 1837-ben Stanislavjevic m