Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Rózsaffy Dezső: Ingres Oedipusa és a British-Museum Meidias Hydriája

séges — megközelíteni az antikot és hogy ezt elérje: az antikhoz fordult kölcsön é il, miként annyian ő előtte Poussintől Davidig. Oedipus alakjának kompozieió-sémáját Ingres valószínűleg a londoni Blitish-Museumban levő Meidias-váza egyik alakjáról vette. Ez a váza a modern szakirodalomban egyike a legismertebbeknek. Mar Winckelmann a legnagyobb csodálaltal emlíli: eEnnél a festménynél azért időzöm hosszasabban, mert rajzban a legkiválóbb mindabból, amit a régiek reánk hagytak*.

1 Állítsuk e vélemény mellé Furtwänglernek jellemzését: «A művész a szépség és báj tengerében tobzódik és amit megörökít, az ifjúság és kellem, szerelem és gyönyör. Alakjainak minden mozdulata a fölfogás teljes komolysága mellett valósággal az üde szépség és báj fürdőjében merül el.»

2 Az edény Meidias egyetlen jelzett műve. Keletkezése idejét a Parthenon szobordíszeinél valamivel későbbre (Kr. e. 4.'10 -300.) teszik, s így vázánk az ú. n. szabad vagy gazdag stílus művészetének egyik kiváló példánya/' Főtárgya a Leukippidák elrablása, melynek ábrázolása az edény törzsét és vállát borítja, míg alul a fülek alatt — két meanderszegély között, melyet sakktábla minta élénkít — predellaszcrűen van ábrázolva az Argonaulák látogatása a Hesperidák kertjében/

1 Bennünket ez az utóbbi érdekel. Középen van a mythosi fa az aranyalmákkal, a l'a törzsére kígyó csavarodik. Balról a fa mellett Chrysotemist látjuk dór pcplosban, mellette Asterope áttetsző chitonban, rendkívül kecses támaszkodó mozdulattal. Az első almákat szed és ruhája redőzetébe rejti őket. Odább a fa másik oldalán Lipara beszélgetés közben Herakles felé fordul, aki oroszlánbőrön ül és jobbját dorongjára támasztja. Idébb Hygieia, ülve, felső testének és fejének mozdulatával jobbra fordul. Hozzá intézi szavait a balfelől mellette álló ifjú, aki a felirat szerint nem más, mint Klytios. Ügy látszik, ennek az alaknak silhouettc-rajzát használta fel kompozíciójához Ingres. Különbség csak a kar mozdulatában van, melyet a francia művész könyökben alátámaszt, míg a görög mesternél szabadon nyúlik a kar előre. (Szüksége volt e térkitöltő motívumra.) Mutatió mutandió alkalmazta Ingres a szigonyokat és a vállról féloldalt lecsüngő chlarnyst is. Ujabb lényegtelen hozzáadás, mely a hát vonalának egyhangúságál akarta enyhíteni, az oda feltorlasztott köpeny rész és kalap. A meidiasi sémát Ingres fordítva, azaz tükörképben alkalmazta, az alak ott a jobbfelől ülő Hygieia felé fordul, míg Ingresnél a baloldalt meghúzódó sphinx1 Geschichte der Kunst des Altertums III. 4. §. 2 Furtwänglcr-Beichhold : Griechische Vasenmalerei. München, Bruckmann. 1904, 38-45 1. 3 Ma tudjuk, hogy szigorúid) művészi és történelmi szempontból nézve a dolgokat, ez a korszak tulajdonképen már a hanyatlás, a «routine» ideje, melynek termékei bármennyire bájosak, iinomnk, gyönyörködtetők, mégsem mérkőzhetnek ama fekete alakos attikai edényekkel (Kr. e. 550—500.), melyeknél belső tartalom és külső megjelenítés, szabatos, biztos rajz teljes harmóniában vannak. 4 Bő ismertetését megtaláljuk Georges Nicolle könyvébon : Meidias et le style fleuri dans la céramique antique. Genève, Georges Kündig, 1908.