Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Baldass Lajos: Albrecht Altdorfer két festménye a Szépművészeti Múzeumban

a tizenhatodik század második éviizedének közepe körül találkozik a két mester Miksa császár megbízásából végzett közös munkájukban, nem az imádságos könyvben ugyan — a hamis Altdorfer-monogrammal ellátott ívcsomó Besançonban nem a regensburgi mestertől való — hanem a «Diadalkapu»-ban. A saroktornyok ábrázolásai, mint W. Schmidt

1 kimutatta, tudvalevően Altdorfertől származnak. Minthogy azonban az első lerv nem Dürertől, hanem a tiroli Jörg Kölderer-től való — Dürer, úgy látszik csak az ornamentikát alakította át teljesen — ennélfogva a közös munka semmit sem bizonyít a két nagy művész érintkezése mellett, sőt inkább valószínű, bogy Altdorfer Köl

derer közvetítésével kapta a megbízást a fadúcok rajzolására és közvetlenül a Kölderer-féle minták alapján dologozott. Csak 1520 után közéletük Alfdorfer a nürnbergi művészethez. Későbbi rézmetszeteit, melyek kis alakjuknál és roppant minutiosus technikájuknál fogva a «kismester» nevet szerezték meg neki. szemmelláthatón az ifjabb Dürer-iskola, Hans Sebald és mindenek felelt Barlel Beham sugalmazták. Ennek a romanisla kisművészetnek kerülőjén át jutott Altdorfer, úgy látszik, Dürer műveivel is közelebbi ismeretségbe, Igen szorgalmasan tanulmányozta a nagy tanítómester grafikai lnpjait s ezek egyike, a csillagkoronás Madonna adott neki ösztönt a budapesti képhez. Dürer egyik müvére való eme támaszkodása nem maradt magában, a fent említett, 1533-ból való berlini madonnarajz, mely a legutolsó az 1538-ban elhalt mester eddig ismeretes alkotásai között, a szent családot gyeppadon ábrázoló, 1526-ból keltezett Dürer-féle fametszetnek (B. 98.) szabad felhasználásával készült. BALDASS LAJOS. (Bécs.) 1 Chronik für vervielfältigende Kunst. 1891, 9. és köv. I. 2 V. ö. (iiehlon, Beiträge zur Kunstgeschichte. Franz WickliolT gewidmet. Wien, 1903. 91. és köv. 1.