Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Hoffmann Edith: A Colombe-műhely egy ismeretlen imádságos könyve a M. T. Akadémiában

mindkeltőnél kitűnően oldja meg a művész. Az imát kezdő szöveg sorai alatt nem egyszerű predellát vagy különálló jelenetet fest, hanem összefoglalja az egész lapol egy képpé, oly módon, hogy az írás alatti rész a tájkép előterét adja. Különösen tökéletes Szent Ágoston kompozíciója, melyen a tengert elől sziklák és bokrok zárják el ; az írás fölötti bal előtérben áll a szent, hátrább jobbra térdel a gyermek Jézus, kinek alakja diagonális vonalba állítva a képsíkhoz, elvezet a háttér egyre halványodó dombjaihoz. A folyó és a dombok a végtelenbe vesznek. Ugyanilyen diagonális vonalú kompozíciója van Dávid és Belhsabénak. Az előtérben Bethsabé fürdik, hátrább a pázsiton egy kis ülő női alak, Bethsabé ruháival ; a háttérben, a palota oszlopos folyosóján Dávid király könyököl.

1 Az egyre kisebbedő és hátráló alakok mutatják a művész élénk érdeklődését a télproblémákkal szemben. Ebből a szempontból érdekes az Angyali üdvözlet és Szent Anna : a kompozíció mindkettőnél kél egymást keresztező diagonálisból áll. Erre Fouquet még nem mert gondolni, Colombe egyszer tesz kísérletet vele a « Halál lovagja)) című miniatűrjén Berry herceg imádságos könyvében (F. 90. v.), de a mi mesterünk megoldása sokkal fejlettebb s már nem köti semmi sem a XV. századhoz. A művész alakjai feltűnően törékenyek, a nők rendkívül bájosak és íinomak, mint pl. Salome, a férfiaknál azonban ragaszkodik a Colombe-iskola rút formáihoz. Színeiben ragyogó pompára törekszik, ami a színeknek nem tarkaságát, hanem mélységét jelenti, kevés szín különféle árnyalatának gazdag skáláját. Ezt mutatja pl. az Angyali üdvözlet, hol az angyal szárnyainak pávakékje és Mária palástjának sötétebb kék tüze adják meg az egész kép színhangulatát. A többi művészről, kik a kéziratban átlag csak egy-két lappal vannak képviselve, nem érdemes külön szólanunk. Ezek tömegéből csak azt a kis miniatűrt emelem ki, mely Ev. Szent Jánost ábrázolja Pathmos szigetén. Felfogásban kissé régies, de igen kedves lap. Említésreméltó még az az erős Fouquet-hatás, melyet ezeknél a kisebb művészeknél állapíthatunk meg, s mely itt erősebb, mint magánál Colombenál. így pl. Szent Katalin mártíromsága (140. r. 1.) a főjelenetet kisérő, apró, aranycamai'euben festett, médaillon alakú predella-képeivel feltűnően emlékeztet Fouquet hasonló tárgyú képére Etienne Chevalier imádságos könyvében.

2 Még szorosabban követi mintáját Mária halálának kompozíciója (55. r. 1.), mely nagyjából megegyez Fouquetnek ugyanilyen tárgyú miniatűrjével Etienne Chevalier imádságos könyvében.

3 A nagy gondosság, mellyel a kis kézirat illuminálva van, azt mutatja, hogy a műhelyben nagy fontosságot tulajdonítottak neki ; de mutatja ezt az a 1 Ezt a jelenetet Mária elhagyásával megtaláljuk egy négyszögű cama'ieubcn, mely a szintén Colombenak tulajdonított «Livre des douze périls d'Enfer» című mű egy lapjának szélét díszíti. (Bibi. nat. ms. í'r. 449.) Közölve C. Couderc: «Album de Portraits d'après les collections du Département des manuscrits». Paris, 1912. CXXXII. tábla. a Gruffer: Id. m. XXXIV. tábla. Gruyer: Id. m. XXII. tábla.