Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Hoffmann Edith: A Colombe-műhely egy ismeretlen imádságos könyve a M. T. Akadémiában

biakat mind a négy oldalról keret fogja körül, melynek sok esetben széles predelláján angyalok, próféták vagy a szentek életéből vett jelenetek láthatók. Kétoldalt vagy csúcsíves baldachin alatt próféták, szibillák, angyalok állanak, vagy csavart és díszes oszlopok szegik be a jelenetet. A képet a predellától a szöveg kezdősorai válaszlják el, melyek több olyan esetben, midőn a kép egész oldalas, a képet magát is megszakítják. A miniatűrök stílusa, a kompozíciók s az azokat körülvevő keretek, a sajátszerű és nagyon jellemző arctípusok első pillanatra Colombera vallanak. Mindamellett nem tarthatjuk a miniatűröket Colombe sajátkezű munkáinak. Közelebbi vizsgálat után kiderül, hogy a típusok határozottan eltérnek Colombeéitól,

1 akinek elsőrangú segédei teljesen beleélték ugyan magukat mesterük modorába, azonban épen a típusokban kissé eltérnek tőle. Tanítványai kezében Colombe típusai vesztenek naiv rútságukból, de erejükből és meglepő originalitásukból is. Az általános művészi benyomáson kívül a Colombe-műhelybe utalja ezt az imádságos könyvet erős összefüggése a Chantillyben levő «Très riches heures»rel, Berry herceg imádságos könyvével, amelyet Colombe fejezett be. Egyezik vele nemcsak a képeket körülvevő keretek, architektúra, tájkép, szóval külső járulékok dolgában, hanem az egyes jelenetek általános diszpozíciójában is. Sok kompozíció a «Très riches heures» nagyobb lapjainak egyszerűbb redukciója kevesebb alakkal és szerényebb háttérrel. Ilyen pl. Krisztus felfeszítése (22. v. lap — Chantilly F. 152. v.), a Szentlélek eljövetele (25. r. 1. — Chantilly F. 79. r.), Mária mennybemenetele (60. v. 1. — Chantilly Krisztus mennybemenetele F. 186. r.), Krisztus keresztelése (113. r. 1. — Chantilly F. 109 r.), a Mindenszentek (143. r. — Chanlilly F. 126. r.) és a három élő és a három holt legendáját ábrázoló jelenet (145. v. 1. — Chantilly F. 86. v., kis jelenet a Raymond Dioclès temetését ábrázoló nagy miniatűr alatt.

2

) Van azonban az Akadémia könyvének olyan lapja is, mely az előbbi esetekkel szemben minden tekintetben gazdagabb. A «Très riches heures» 158. r. foliójára a karácsonyi misét festette a művész; a hozzátartozó szöveg P(uer natus est nobis) iniciáléja Jézus születését ábrázolja apró alakokkal.

3 Ezen kis jelenetet találjuk az akadémiai kódex 42. v. lapján pásztorokkal és tájképi háltérrel gazdagítva. (3. ábra.) Valószínű, hogy kódexünknek még két lapja egyezik a «Très riches heures» képeivel, de ezeket csak leírásból ismerem;

4 azonosságukról a háború miatt nem tudtam meggyőződni. A 119. r. lapon Krisztus félalakja látható, áldásra emelt jobbkézzel, a 119. v. lapon pedig a Madonna imádkozó félalakja. 1 A művész típusainak csúnyasága magyarázza a francia műtörténészek idegenkedését tőle. P. Durrieu: «Les Antiquités judaiques et le peintre Jean Fouquet. Paris. 1908. p. 72. és Durrieu: Manuscrits d'Espagne remarquables principalement par leurs peintures et par la beauté de leur execution. Bibliothèque de l'École des Chartes. 1893. Paris, p. 271. 2 P. Durrieu: Les très riches heures. XLV. tábla. 3 P. Durrieu : Les très riches heures. LVII. tábla. 4 Durrieu : Les très riches heures, p. 127. és p. 128.